Csépe Imre életútja

Csépe Imre arcképe

A közelmúltban tartott Csépe-napon szinte semmit sem tudtunk mondani külföldi vendégeinknek Csépe Imréről, akit éppen ünnepelni jöttek. Mivel magán a rendezvényen évtizedek óta nem sok szó esik a falu szülöttjéről, legyen segítségünkre ez a kivonat Urbán János életrajzi dolgozatából, így talán legközelebb könnyebb dolgunk lesz.

Csépe Imre vajdasági magyar költő és író 1914. szeptember 23-án született Kishegyesen, a Híd utca 18. számú házában.

Apai nagyapja Csépe József, nagyanyja Kocsis Borbála. Anyai nagyanyja Majoros József, nagyanyja Illés Erzsébet. Apja Csépe Mihály, anyja Illés Etel. Testvérei: Erzsébet (Imre második gyerek), Mihály, Etelka, Juliska, Gizella, Antal, Teréz, Ilus, Éva. (Tízen voltak testvérek.)

• 1917-ben Csépe Anna és férje, Szeszták János örökbe fogadja a kis Imrét. Az akkori Honvéd soron, a későbbi Dusan cár u., ma Simokovich Rókus u. 36. sz. alatti házban nevelkedett. Velük élt Csépe Antal, Imre nagybátyja is.
• 1921-ben kezdett iskolába járni, Dudás Szilveszterhez.
• 1922-ben Pásti Ferenc tanította. A második osztályt nem fejezte be, mert elállt szolgálni Figura Lajos tanyájára.
• 1923-ban felveszik a harmadik osztályba, Veisz Jenőhöz. A negyedik osztályból ismét elállítják szolgálni Halasi Mátyás birtokára.
• 1926-ban kéményseprő inas özv. Szabó Jánosnénál, Lajkó József és Hajnal Sándor segédek kezei alatt. Rövid idő után azonban órásinasnak szegődött, de ezt a mesterséget sem tanulta ki. Falverőkhöz társult.
• 1930-ban béres Sura Lukácsnál, Szekicsen.
• 1931-ben béres Becker Fülöp szekicsi nagygazda birtokán.
• 1932-ben csőszbéres a Konrád tanyán.
• 1933-ban Kinkel Frigyes téglagyárában vá-lyogvető.
• 1934-ben Kocsis András kőművesnél dolgo-zott.
• 1935-ben éves béres Becker Fülöpnél, Szekicsen.
• 1936-ban munkás Tappert Martin szekicsi kendergyárában. (Első verseit írja!)
• 1938-ban visszakerül a hegyesi Halasi Mátyáshoz, benntartásos béresnek. Innen rukkolt be katonának Stipbe, de három hónap után, mint alkalmatlant leszerelik. Szívbetegen kerül vissza a kendergyárba.
• 1939-ben megismerkedik Szirmai Károllyal, a Kalangya szerkesztőjével. Ekkor jelenik meg első verse nyomtatásban.
• 1940-ben részaratást fog fel a szenttamási Gyuro Dungyerszkinál.
• 1941-en Faragó Andor kishegyesi fa-kereskedő támogatásával Szabadkára kerül, Kek Zsigmond református lelkészhez. Bekapcsolódik a Népkör műkedvelő csoportjába. A második világháború veti ismét haza, Kishegyesre. Szeptember 23-án feleségül veszi a szenttamási Szekrényi Ilonkát, és a Jókai utcában (ma V. Karadzsity u.) bérelnek lakást.
• 1942-ben béres Schaffer Lukács tanyáján. ősztől kubikra jár Torzsára.
• 1943. január 14-én, a Jókai utcában megszületik Imre fiuk.
• 1944-ben Falcion Árpádhoz jár dolgozni (ma Pannónia Birtok), de a felszabadulással ez a munka is megszűnik.
• 1945-ben a Jókai utcában seprűkötő, közben tollat szed Máté Péterrel és Turuc Györggyel, majd pálinkát főz eladásra, amiért a hatósággal összeütközésbe került.
• 1946-ban megírja a Betyár c. népszínművét, melyet lelkesen tanul a csoport.
• 1947 újév napján mutatták be a darabot Kishegyesen. Ezen felbátorodva a szerző-ren-dező és Turuc György főszereplő Szabadkára utazott Brindza Károlyhoz és Lévay Endréhez, felkínálni a darabot. Ezek mindjárt be is aján-lották őket a Népszínházhoz, és fel is vették mindkettejüket. Első szerepük a Liliom c. színműben volt.
• 1948-ban Csépe iskolaszolgának szegődik a szabadkai Technikai iskolába, ahol lakást kapott.
• 1949-ben jelent meg első kötete, Üzen a föld címmel.
• 1950-ben tiszteletdíjas könyvügynök.
• 1951-ben állatorvos-segéd, baromfioltó.
• 1952-ben iskolaszolga az inasiskolában. Ekkor jelenik meg a Májusi mezőkön c., második verseskötete, az újvidéki Testvériség-Egység Könyvkiadó gondozásában. Ekkor feleségének átengedi az inasiskolai munkahelyet, és a Népkör szabadtéri színapadának építésén dolgozik.
• 1953-ban Palicson kap állást az állatorvosi szolgálatban.
• 1954-ben otthagyja a baromfioltást, és szabad művésznek vallja magát.
• 1955-ben Távlat címen folyóiratot szándékozik indítani, de lemond a főszerkesztői posztról, mielőtt a kezdeményezés valóra válna.
• 1956. augusztus 1-jén állandó alkalmazást nyer a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében. Ekkor rendeződik élete, és könyvei egymás után jelennek meg. 1968-ban egy hold szőlőt vásárol a szabadkai Napnyugati Szőlőkben. Egyre inkább visszahúzódik a nyilvános szerepléstől. Szinte remetéskedik a szőlőben. Búskomorságba esik, és a szívére panaszkodik.
• 1972 áprilisában végzetes betegsége tüdőgyulladással kezdődött. (ld: Urbán János: Őstehetség c. művét.) A szabadkai kórházból Szegedre került, ahol május 18-án elhunyt. Temetése Szabadkán volt, 1972. május 21-én (ld. Magyar Szó, 1972. V. 22.).

(vir)