Főoldal Archívum2007-11 Csépe Imre életútja

Csépe Imre életútja

írta: Szó-Beszéd Adminisztrátor
0 hozzászólás 161 megtekintés

Figyelem!
A következő bejegyzés a Szó-Beszéd nyomtatott kiadásából származik, így annak tartalma esetlegesen elavultnak tekinthető. A Digitális Archiválási projektünk során végrehajtjuk a fellelhető összes Szó-Beszéd kiadás digitalizálását és közreadását további felhasználás céljából. A alábbi cikk nyomtatásban a Szó-Beszéd 2007. novemberi számában jelent meg.

Kishegyes település szülötte, Csépe Imre író arcképe

Csépe Imre arcképe

A közelmúltban tartott Csépe-napon szinte semmit sem tudtunk mondani külföldi vendégeinknek Csépe Imréről, akit éppen ünnepelni jöttek. Mivel magán a rendezvényen évtizedek óta nem sok szó esik a falu szülöttjéről, legyen segítségünkre ez a kivonat Urbán János életrajzi dolgozatából, így talán legközelebb könnyebb dolgunk lesz.

Csépe Imre vajdasági magyar költő és író 1914. szeptember 23-án született Kishegyesen, a Híd utca 18. számú házában.

Apai nagyapja Csépe József, nagyanyja Kocsis Borbála. Anyai nagyanyja Majoros József, nagyanyja Illés Erzsébet. Apja Csépe Mihály, anyja Illés Etel. Testvérei: Erzsébet (Imre második gyerek), Mihály, Etelka, Juliska, Gizella, Antal, Teréz, Ilus, Éva. (Tízen voltak testvérek.)

  • 1917-ben Csépe Anna és férje, Szeszták János örökbe fogadja a kis Imrét. Az akkori Honvéd soron, a későbbi Dusan cár u., ma Simokovich Rókus u. 36. sz. alatti házban nevelkedett. Velük élt Csépe Antal, Imre nagybátyja is.
  • 1921-ben kezdett iskolába járni, Dudás Szilveszterhez.
  • 1922-ben Pásti Ferenc tanította. A második osztályt nem fejezte be, mert elállt szolgálni Figura Lajos tanyájára.
  • 1923-ban felveszik a harmadik osztályba, Veisz Jenőhöz. A negyedik osztályból ismét elállítják szolgálni Halasi Mátyás birtokára.
  • 1926-ban kéményseprő inas özv. Szabó Jánosnénál, Lajkó József és Hajnal Sándor segédek kezei alatt. Rövid idő után azonban órásinasnak szegődött, de ezt a mesterséget sem tanulta ki. Falverőkhöz társult.
  • 1930-ban béres Sura Lukácsnál, Szekicsen.
  • 1931-ben béres Becker Fülöp szekicsi nagygazda birtokán.
  • 1932-ben csőszbéres a Konrád tanyán.
  • 1933-ban Kinkel Frigyes téglagyárában vá-lyogvető.
  • 1934-ben Kocsis András kőművesnél dolgo-zott.
  • 1935-ben éves béres Becker Fülöpnél, Szekicsen.
  • 1936-ban munkás Tappert Martin szekicsi kendergyárában. (Első verseit írja!)
  • 1938-ban visszakerül a hegyesi Halasi Mátyáshoz, benntartásos béresnek. Innen rukkolt be katonának Stipbe, de három hónap után, mint alkalmatlant leszerelik. Szívbetegen kerül vissza a kendergyárba.
  • 1939-ben megismerkedik Szirmai Károllyal, a Kalangya szerkesztőjével. Ekkor jelenik meg első verse nyomtatásban.
  • 1940-ben részaratást fog fel a szenttamási Gyuro Dungyerszkinál.
  • 1941-en Faragó Andor kishegyesi fa-kereskedő támogatásával Szabadkára kerül, Kek Zsigmond református lelkészhez. Bekapcsolódik a Népkör műkedvelő csoportjába. A második világháború veti ismét haza, Kishegyesre. Szeptember 23-án feleségül veszi a szenttamási Szekrényi Ilonkát, és a Jókai utcában (ma V. Karadzsity u.) bérelnek lakást.
  • 1942-ben béres Schaffer Lukács tanyáján. ősztől kubikra jár Torzsára.
  • 1943. január 14-én, a Jókai utcában megszületik Imre fiuk.
  • 1944-ben Falcion Árpádhoz jár dolgozni (ma Pannónia Birtok), de a felszabadulással ez a munka is megszűnik.
  • 1945-ben a Jókai utcában seprűkötő, közben tollat szed Máté Péterrel és Turuc Györggyel, majd pálinkát főz eladásra, amiért a hatósággal összeütközésbe került.
  • 1946-ban megírja a Betyár c. népszínművét, melyet lelkesen tanul a csoport.
  • 1947 újév napján mutatták be a darabot Kishegyesen. Ezen felbátorodva a szerző-ren-dező és Turuc György főszereplő Szabadkára utazott Brindza Károlyhoz és Lévay Endréhez, felkínálni a darabot. Ezek mindjárt be is aján-lották őket a Népszínházhoz, és fel is vették mindkettejüket. Első szerepük a Liliom c. színműben volt.
  • 1948-ban Csépe iskolaszolgának szegődik a szabadkai Technikai iskolába, ahol lakást kapott.
  • 1949-ben jelent meg első kötete, Üzen a föld címmel.
  • 1950-ben tiszteletdíjas könyvügynök.
  • 1951-ben állatorvos-segéd, baromfioltó.
  • 1952-ben iskolaszolga az inasiskolában. Ekkor jelenik meg a Májusi mezőkön c., második verseskötete, az újvidéki Testvériség-Egység Könyvkiadó gondozásában. Ekkor feleségének átengedi az inasiskolai munkahelyet, és a Népkör szabadtéri színapadának építésén dolgozik.
  • 1953-ban Palicson kap állást az állatorvosi szolgálatban.
  • 1954-ben otthagyja a baromfioltást, és szabad művésznek vallja magát.
  • 1955-ben Távlat címen folyóiratot szándékozik indítani, de lemond a főszerkesztői posztról, mielőtt a kezdeményezés valóra válna.
  • 1956. augusztus 1-jén állandó alkalmazást nyer a Magyar Szó szabadkai szerkesztőségében. Ekkor rendeződik élete, és könyvei egymás után jelennek meg. 1968-ban egy hold szőlőt vásárol a szabadkai Napnyugati Szőlőkben. Egyre inkább visszahúzódik a nyilvános szerepléstől. Szinte remetéskedik a szőlőben. Búskomorságba esik, és a szívére panaszkodik.
  • 1972 áprilisában végzetes betegsége tüdőgyulladással kezdődött. (ld: Urbán János: Őstehetség c. művét.) A szabadkai kórházból Szegedre került, ahol május 18-án elhunyt. Temetése Szabadkán volt, 1972. május 21-én (ld. Magyar Szó, 1972. V. 22.).

(vir)

0 hozzászólás
0

Még ez is érdekelheti