Figyelem!
A következő bejegyzés a Szó-Beszéd nyomtatott kiadásából származik, így annak tartalma esetlegesen elavultnak tekinthető. A Digitális Archiválási projektünk során végrehajtjuk a fellelhető összes Szó-Beszéd kiadás digitalizálását és közreadását további felhasználás céljából. A alábbi cikk nyomtatásban a Szó-Beszéd 2007. decemberi számában jelent meg.
A kishegyesi romatelep életének pillanatképeiből készített kiállítást Linka Csaba, melyet az iskola előcsarnokában tekinthetett meg a közönség. A kiállítást megnyitva Pataki András, a győri Forrás Színház igazgatója kiemelte, hogy a képek láttán az ember elgondolkodik arról, hogy mi is a kultúra: az a közeg , amely meghatározza az ember életét, teljes egészében áthatja azt, hiszen az ember csak a kultúrában tudja kifejteni önmagát.
A romák világában, ebben a sajátos életmódban olyan emberi sorsok villannak meg a képeken, amelyek nem hagyják szó nélkül elmenni az embert mellettük. A cigányokkal kapcsolatban mindenki mást gondolhat, érezhet szánalmat, sajnálatot vagy borzongást, de a roma kultúra az egyetemes emberi kultúra részévé vált.
Hogyan merült fel az ötlet, hogy a kishegyesi romákról készíts kiállítást?
Egy pályázatra készítettem a képeket. Zsidai Erzsébet segítségével mentem ki a romatelepre. Két délután fotóztam, de a képek java része az első napon született. Az emberek nagyon közvetlenek voltak, azért is sikerültek ilyen életszagúra a felvételek.
Milyen benyomást szereztél, hogyan élnek a romák?
Nagy a szegénység, de meglepett, hogy az emberek boldogok. Vagy lehet, hogy nem is boldogok, de mosolyognak… A nyomor is jelen van, egyik képemen egy anya áll a gyermekével a karjában, mögöttük szeméttelep.
Milyen eredményt értél el a pályázaton?
Nem kerültem be.
Mi azért hozzátesszük: pedig megérdemelné.
