Interjú Kormos Ferenccel, az Sok Hegyesi Sokra Megy ötletgazdájával.
Mi az az SHSM?
Azt még nem tudni pontosan, mivel még az embrionális fázisnál tartunk. A rövidítés a Sok hegyesi sokra megy! keresztnévre hallgat. A közelmúltban, a piacon azt is hallottam már, hogy Sose halunk meg, sose! elnevezést használták. Az első kiáltványunkból, amely a honlapunkon olvasható elég sok minden megtudható. Tessék elolvasni. Most épp keresztszülőket próbálunk találni az első projektünkhöz. Amely a tervek és főleg a pénzhiány miatt karácsonykor indul hivatalosan. Ha minden jól megy. Terv az van, csak pénz nincs. Komoly reklámhadjárattal szeretnénk az első projektünket a hegyesiekhez eljuttatni. Óriásplakáttal, utcai performancé-al, csinadtrattával. Az első projekt a Pecze Ferenc Alap lesz. Az SHSM valószínűsíthetően civil szervezet vagy alapítvány lesz, csupán a formális keret miatt kényszerül ilyen szerveződésbe rendeződni. A projektmenedzserünk is ezt ajánlotta. Egyébként az SHSM nem tenné ezt. Csak másként nem tudunk pályázni, létjogosultságot biztosítani, jogi keretet biztosítani. Az SHSM projekttevékenysége kapcsán éppenséggel azt próbálja kikerülni, amit a többi civil és egyéb szervezet próbál kínálni. Minden nemes törekvés mellett pl. az unalmasságot, ötlettelenséget, konformista koncepciókat. Nem fogunk csűrdöngölni, szavalászni, elvontnak tűnő, belterjes művészkedő okoskodásokba fulladni. No, ezt az utóbbit lehet mégis. Láttuk, hallottuk már mindet. Az SHSM nem csak projekttevékenységet fog folytatni, termékeket fog árulni, gasztokultúr werkfilmeket készítene, örökítene és új identitásolvasatot teremtene, próbál egzisztenciát teremteni kiötlőinek is, szórakoztat, elszomorít és szembesít. Szembesíti a kishegyesi embert, hogy milyen is valójában. A többi embert is. Az SHSM sajátságos ideológia, bölcselet is szeretne lenni. Miért is ne? Az alföldi néplélek (ha szabad így fogalmazni 2021-ben), kortárs vetületének, életigenlő elgondolása. Olykor vicces vagy meghökkentő, de életszerű kérdéskörökkel foglalkozó elgondolás. Az SHSM nem titkolja azt, hogy fertőző példa szeretne lenni. Ha terjedne más településekre is, mint a lepra. Kivéve egy falut. Ez egyelőre maradjon titok. Erről csak a beavatottak tudhatnak. Egyelőre. Ott, terjedjen a kolera.
Honnan jött az ötlet?
Az ötlet bennem munkál kb. két évtizede. Beért, penészedett, majd nemes penésszel újra teremtődött. Annyi közöm sincs Kishegyeshez, mint az Iszlám Államnak a Vatikánhoz. Esetleg annyi, mint a polgármesterünknek Kishegyeshez. És mégis. Magyar, horvát, német ősökkel rendelkezem, akik mind akaratukon kívül keveredtek ide, Kishegyesre. Beteges lokálpatriotizmusom sarkalt. Klasszikus esete lehetek annak, amikor valamit annyira tudsz szeretni, mint gyűlölni. Pszichopatológia és Bácska, sajátságos colour localé. Iskolapéldája a Vágtázó Halottkémek Végzetes szerelem című művének. Sohasem találtam egy saját szájízemre működő szervezetet, többnyire a lelátóról ordibáltam, mint a szurkolók. Az a legkönnyebb, legkényelmesebb helyzet. Itt meg ordibálhatom a sajátomat, saját szájíz szerint. Az SHSM abban a szerencsés helyzetben van, hogy ebben az elgondolásban igen sok ember megtalálhatja a saját értelmezését. Reményeink szerint az össz (95 százaléknyi) kishegyesi. Számomra pl. az egyik komoly töréspont valószínűleg az volt, amikor nem sikerült jogszerűen visszaszereznem a családom jogtalanul elkobzott nyugat-bácskai ingatlanait, földjeit. A vonatkozás itt német, az egyik nagymamám német származású. Mein Gott! Értetlenül álltam a történet előtt. Először felháborodtam, majd nevettem. Valójában az SHSM-et is az abszurditás szülte, az, amelyben élünk. A másik dolog, amely e kérdés kapcsán eszembe jut az a hegyesi okoskodás és rinyálás kultúrája. Mindenkinek mindenről megvan a véleménye, a tutibiztos receptje, de csak szájalás szintjén. Ez is egy tényező volt a sok közül. Nagyon röviden ennyi.
A beharangozó írás az idei búcsú alatt történt, azóta eltelt néhány hónap, milyen visszajelzéseket kaptatok?
Erre a pozitív visszhangra az SHSM tényleg nem számított. 2-3 nap alatt a közösségi médiában, semmilyen reklám nélkül elértük az 5-6000-es oldalerélést, majdnem 700 aktív követővel. A visszajelzések 95 százalékban pozitívak voltak, kivéve azt az okoskodó 5 százalékos réteget. Pedig a beharangozó szöveg érthetően fogalmazta, hogy a bomlasztó, tudálékos köldöknézegetőkre nem igazán vagyunk kíváncsiak. A konstruktív kritikára szükségünk van, sőt, hát ez lenne az egyik lényegi pontja közösségünknek, hogy a gondolatokat ütköztessük minőségileg. De az olyan típusú emberek, akik állandóan azt szajkózzák, hogy „én már ezt rég megmondtam, nincs ebből semmi, előbb kellett volna, pusztulat ez az egész”. No, ezekből mindig lesz, de az ő kesergésükből nem igazán kérünk. Örültünk a konstruktív, érdekes, de olykor különös ötleteknek, melyeket az emberek felvetettek. Kiváltképp ledöbbentette az SHSM-et, hogy hány nem kishegyesi értelmiségi megérezte e gondolat súlyát, fontosságát. Akadémikusok, egyetemi professzorok bátorítottak, ami azért jól eső érzéssel tölti el az emberfiát, hogy az ötlete mégsem marhaság. De legjobban a kishegyesiek bátorító, helyeslő szava töltötte el az SHSM-et örömmel. Örök kapaszkodó ponttá fog válni.
Te vagy a zászlóvivő, de kik vannak még, akik segítik a munkát?
Ők inkább a rejtőzködő üzemmódot szeretik. De egy pár név, akik állandó munkatársaink és eddig felvállalták az SHSM-ideológiát: Mishima, Huntington, Fukuyama, Mišak, Houellebecq, Scruton, Žižek. No, de hogy magyar is legyen: Szabó Dezső, Csíkszentmihályi Mihály és a Dzsoki. Természetesen a hegyesi, illegális kocsmáros is, mint ideológiai ötletfelelős. Aki egyszer arra a kérdésre, hogy szerinte mi is az, hogy kishegyesi, a következőt válaszolta: „Az élő ember irígy a halottra.” Elég beszédes, sokatmondó gondolat. Az emberek többnyire azt szeretik, ha fényezik, dicsérik őket. Olykor nem árt a görbe tükör sem. Főleg a kishegyesieknek.
Mi az egyesület célja?
Ezeregy célunk van, de ebből jó, ha 1 teljesül. A célunk pl., hogy új minőséget, életérzést, rálátást teremtsünk. Változtassunk a változhatatlannak tűnőn. Eddig könnyűnek tűnik, gyaloggalopp az egész. Szembesítenénk a kishegyesi embert, hogy miként él, hogyan viszonyul az egész léthelyzetéhez, ingatlanjaihoz, satöbbihez, milyenek a mindennapjai, az elszármazottnak, vendégmunkásnak, az itthon dolgozónak, a többi elfáradtnak. Milyen jövőképe van, ha épp nem szupergazdag és nem egy előre predesztinált semmilyen élet áll előtte.
Nem gondolod, hogy ez a megfoghatatlanság eltereli a figyelmet a lényegi dolgokról?
Lehet. De hogy őszinte legyek, nem igazán érdekel. De mindemellett végletesen zavar is. Aki nem veszi észre a jószándékot, vessen magára, keseregjen. Nehéz ezt pár gondolatban elmagyarázni. Természetesen konkrét célok vannak. Lásd a Pecze Ferenc Alapot. Ebbe, ha beleállnak az emberek, konkrét dolgot hozhatnak létre. Ha nem, az ő szegénységi bizonyítványuk lesz, nem az ötleté. A kishegyesiességük fokmérője lesz. Remélem ez is erősre sikeredik, mint ahogy az eperpálinkát szokás elkészíteni. A megfoghatatlanság érzete azért van, mert még nem csináltunk semmit. A projektjeink kapcsán fog kialakulni az emberekben. Elvárásaink szerint izgalmas folyamatnak nézünk elébe. Ha pedig nem így lesz, akkor marad minden a régiben és rinyálunk, okoskodunk a végletekig. Ez is egy opció.
Itt van pl. a Pecze Ferenc Alap ötlete. Teljességgel kivitelezhető, ismétlem, rajtunk múlik az egész. Itt egy viszonyítási példa is a sok közül, hátha az embereknek szembeötlőbb lesz. Gondoljunk egy pillanatra 1944/45-re amikor épp nagyüzemi módban mészároltak bennünket, tömegesen. Az emberek nem mentek el, körömszakadtáig ragaszkodtak a házukhoz, földjükhöz, satöbbihez. De tudták, hogy másnap jönnek a partizánok és lenyúzzák a bőrüket, megerőszakolják a feleségüket, lesózzák a hátukat, utolsó felvonásként pedig gyermekükkel együtt belelövik őket a meszesgödörbe. Az őrület az egészben, hogy tudták a sorsukat, rosszabb, naívabb esetben nyugtatták magukat, hogy bennünket úgysem, mert nem vagyunk bűnösök és a többi blabla. Azaz, hazudtak maguknak a félelem miatt, ahogy tesszük ezt ma is. Természetesen mások voltak akkor a szociokulturális keretek, történelmi élethelyzetek, nem volt transzhumanizmus, Facebook, miegymás sem volt. De azért mégis. Az ember elborzad, hogy milyen könnyedén lemondunk önmagunkról. És ma felégetünk magunk mögött/előtt mindent. Magunkat égetjük el önként a máglyán, amelyet nem is mi raktunk. Ma épp nem ilyen viszonylatban hazudunk önmagunknak. Most más a kotta. De ezt is megértem. Most pl. eszembe jutott a majdnem földink, a futaki Hadik András. Berlint ostromolta, nem is picit, ma meg mi megyünk modern rabszolgatartásba hozzájuk. Vesszük kreditre a menő Mercit, Audit, hogy ez legyen a státusz, ha hazajövünk a búcsúba. Mosogatjuk a nagymamáik fenekét, míg ők, akiknek mosogatni kellene(?), nevetgélve Argentínában nyaralgatnak. Nekünk meg elmúlík az életünk. Ki van ez találva elég szépen. Lehet én is 2 év múlva szalámit pakolok egy bajor gyárban. Nincs ez kizárva, csak hogy értsük már egymást és a lényeget is. Kifinomultabb, huncutabb ez az egész ami velünk történik, mint egy Ligeti György szerzemény. Tanuljunk már meg mi is, huncutul összekacsintva saját kottát írni. Majd a szerzeményt saját szájíz szerint eljátszani. Ennek igazán örülnék, de szerintem az össz közép-kelet-európai is.
Milyen állapotban van most a szervezkedés?
Hibernált állapotban. De az új kikelet számunkra nem a tavasz rügyfakadása, hanem a római katolikus karácsony. Szeretünk széllel szemben pisilni.
Milyen hosszútávú és rövidtávú terveitek vannak?
Vannak hosszútávú terveink. De rövidtávú terveink is vannak. A jósnőm is ezt mondta. Hiszek neki. Miért is ne tenném? Lehet, hogy naiv vagyok.
Kifejtenél néhányat?
Rövidtávú terv pl. hogy hivatalosan is megalakuljunk, megvegyük az első hegyesi ingatlant a hegyesieknek és mosolyogva köszönjünk egymásnak az utcán. Hosszútávról nem nyilatkozhatok. Ezt az intelmet kaptam, felsőbb utasításra. Vagy ahogy a politikum szokott fogalmazni: „Nem nyilatkozom.” Áldás, békesség!
Aki lemaradt volna az SHSM beharangozójáról, az a linkre kattintva bepótolhatja a lemaradását.
