124
Keresve a lelki üdvöt,
a magány tévútra vezet,
az egyedüllét
megszokott fogalom,
tetteknek suttog
önzést, gyávaságot,
megbánás nincs,
az élet legyen hangos szó,
nem holmi pletykafészek,
sorssal kis szerencsével
keveredik az elmélet
a változtathatatlannal,
keménység mögött,
még van befelé síró
gyöngeség, de
az idő fátyla beborít
napot, esőt és
hűtlen szeretőt.
1 hozzászólás
Köszönöm szépen versem megjelentetését.
Hozzászólások lezárva.