Ismét falunk egy fiatal tehetséget kértem fel interjúalanyomnak, Erdei Anna Dorkát, miután az idei 14.Nemzeti Vágtán nagyon szép helyezésekkel tért haza, faluk képviseletében. Anna Dorka szinte a Nemzeti Vágtával egyidőben töltötte be a 15.szülinapját és az első nagy versenyén, avagy a Vágtán már kiemelkedően szerepelt. Előzeteseben Anna Dorkáról annyit kell tudnunk, hogy a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium első osztályos tanulója, társadalmi szakon, emelett pedig falunkban lovagol. Elmondása szerint az iskola és a sport, ami már talán hivatás is egyben, jól összeférnek egymás mellett, de olykor igényel némi logisztikát a mindennapok megszervezése. De, hogy őt idézzem:”semmi sem drága, semmi sem nehéz, ha a lovaglàsról van szó, ami számomra már kinőtte magát a hobbi kategóriából elhivatottsággá, szenvedéllyé.” De e fiatal lány nem csak a lovaglás szerelmese, az irodalom sem áll távol tőle. A lovaglás mellett szabadidejében szavalással, prózamondással is foglalkozik. Nyolc éven àt àllandó résztvevője volt a szavalóversenyeknek, irodalmi esteknek. Elmondása szerint egy-egy jó verset, novellàt előadni a színpadon ugyancsak felemelő tevékenység, akárcsak a lovaglás.
Mikor kezdtél el lovagolni? Miért? Minek vagy kinek a hatására?
Ovis korom óta lovagolok és azóta soha, egyetlenegy pillanatban sem éreztem úgy, hogy nincs hozzá kedvem, vagy unom… Sőt, sírva fogadtam, ha netalán néha elmaradt a lovaglás, hiszen ezt vártam egész nap. Valószínűleg a hercegnős mesék voltak a kedvcsinálók még az oviban. Sok kislány szeret lovagolni ebben a korban, hiszen ugye tudjuk, hogy a valamire való mesebeli hercegnők mind lovon járnak. De amíg a legtöbb kislánynál a lovaglási kedv idővel elmúllik, addig nálam ez megmaradt, és kétlem, hogy elmúlik valaha…
Mikor kezdtél el versenyezni? Melyik volt az első versenyed? Milyen eredményeket értél el?
A Cékus – istállóban lovagolok, ott tanultam meg mindent, az ügetéstől kezdve a lovak felszerelésén át, a tereplovaglásig… és sorolhatnám. Karusszel bemutatót is adtunk elő a nyáron, ami pontosan koreografált, zenés, lovas-táncos bemutató. Ami a versenyeket illeti, ez volt az első versenyem, és erre mondják sokan, hogy ez a kezdők szerencséje! De igazából nem szerencse volt, hanem rengeteg munka, és felkészülés Bohócnak és nekem is, Cékus Noémi és édesapja, Árpád segítségével.
Az idei, 14.Nemzeti Vágtán, mint Kishuszár az elődöntőben első, a döntőben pedig végül harmadik helyezést értél el. Mesélnél nekem erről a szép eredményről kicsit? Milyen érzés volt bejutni a döntőbe és ott harmadikként célba érni?
A kishuszár vágtáról annyit kell tudni röviden, hogy a nemzeti vágtának az a versenyfutama, amelyben 10 és 16 év közötti gyerekek versenyeznek, maximum 138cm magas lovakkal. Idén én ennek a vágtának a végső, budapesti döntőjében a dobogóra állhattam, ami életem egyik legfelemelőbb érzése volt. De ahhoz, hogy idáig eljussak, pontosan 4 futamban kellett remekelni. Először a Vajdasági Vágta elődöntőjében nyertünk Bohóccal, ezzel bejutottunk a vajdasági döntőbe. Miután a vajdasági döntőt is megnyertük, már egyenes út vezetett a budapesti Nemzeti Vágtára. Aztán jött a budapesti elődöntő, amelyet szintén megnyertünk, és végül a végső döntő, amelyet bronz éremmel zártunk. A Nemzeti Vágtát minden évben a Hősök terén rendezik meg. Idén október 2-án és 3-án került erre sor. Nekünk, versenyzőknek már pénteken, elsején ott kellett lenni, hiszen ekkor történtek meg a rendezvény élőkészületei. A lovakat erre a célra felállított mobil istállókba helyezték el, állatorvosi vizsgálaton estek át, megfürdettük őket, ismertették a szabályzatot, és kisorsolták a másnapi előfutamok csoportjait. Aztán szombaton délelőtt kipróbálhattuk a lovakkal a pályát, megkaptuk a huszár öltözetet, és koradélutàn megkezdődtek az elődöntők. Öt elődöntő volt, ahonnan csak és kizárólag az első helyezettek jutottak tovább a másnapi döntőbe. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy sikerül, hiszen rengeteg, direkt verseny célra kitenyésztett ló àllt rajthoz. Bohóc pedig… hát… ő egy véletlen meglepetés! Még a sajàt gazdáit is meglepte, mikor kiderült, hogy mennyire ügyes lovacska. Ő a Cékus-istálló tulajdona, ott találtunk egymásra. Bohóc remek formában volt, alig várta, hogy futhasson. Igyekeztem nagyon koncentrálni, és végül az elődöntőben elsőnek értünk célba. Szinte el sem hittem…
Vasárnap pedig megkezdődtek a felnőttek középdöntői. Mi, a kishuszárok pedig 3 órakor vonulhattunk be az arénába. Mindenkinek nagyon izgatott volt a lova, ezért nem is sikerült a start, csak hosszas huzavona után. A startzónából kellett indulni, miután a lovak felsorakoztak a saját pályáikon, a felvezetők pedig elengedték a lovakat… Mindegyik ló már „csőre volt töltve”, volt akié ágaskodni kezdett, és le is esett róla a lovasa, szóval egy igencsak feszült helyzetből indult el végül nagy nehezen a döntő verseny. Bohóc nagyon szépen kezdett, de Orosháza és Csörög lovait nem tudtuk megelőzni. (csak mellékesen jegyzem meg, hogy a csörögi ló jóval meghaladja a szabályzat szerint előírt magasságot, mégsem zárták ki a versenyből) De sebaj, így is befutottunk 3.-nak, és dobogós eredménnyel zárhattuk a végső versenyt.
Véleményem szerint nagyon szép eredmény 15 évesen, kishuszárként a harmadik helyen állni a dobogón a döntőben. Te mit gondolsz erről? Megvagy elégedve? Esetleg többre számítottál?
Én nagyon elégedett vagyok az eredménnyel, és hogy őszinte legyek, a döntőre sem számítottam. Úgy képzeltem el, hogy a szombati elődöntőt nem lehetséges megnyernünk, vagyis hogy én vasárnap már a nézőtérről nézem majd a versenyt. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy a vasárnap esti ünnepélyes díjátadón meg kell majd jelennem csinos ruhában, így nem is vittem magammal ünnepi ruhát… Azért megoldottuk valahogy…
Mesélj kicsit Bohócról. Mióta dolgozol együtt vele?
Bohóc, mint már említettem, a Cékus-istàlló 12 éves félvér arab pónija. Régóta ő a kedvencem. Már akkor is rajta lovagoltam legszívesebben, amikor még szó sem volt a versenyről. Izgága, temperamentumos és imádnivaló!!! Sokkal jobban szerettem mindig vele kimenni terepre, mint valamelyik nyugodt lóval. Nem volt könnyű rátalálnunk egymás hullámhosszára, de végül csak meglett az a közös hang…
Mi szerinted a legfontosabb a lovas és a lova között?
A lónak bíznia kell lovasában. Mi nemcsak a lovon ülünk, hanem irányítjuk őt, indítjuk, megállítjuk, megtartjuk, gyorsítjuk, lassítjuk, nyugtatjuk… S mindezt úgy, hogy semmiképpen sem okozhatunk neki fájdalmat. Tilos a sarkantyú, tilos megütni, bár én ilyenekre nem is gondolok, de a jó zsoké még a súlyára is odafigyel, hogy minél jobban tehermentesítse a lovat.
Mit gondolsz, mi kell a jó eredmény eléréséhez
A jó eredmény eléréséhez elengedhetetlenül fontos a jó kapcsolat ló és lovasa között, hogy a lovas és a ló érezzék egymás rezdüléseit, egymás hangulatát, és ez sok-sok gyakorlással, bizalomépítéssel érhető csak el. A sok gyakorlás mellett egy pontos edzésterv is kell, amit számomra Cékus Noémi állított össze, és próbáltuk teljes mértékben ehhez tartani magunkat.
Mik a jövőbeli céljaid lovaglás terén? Mesélj a jövőbeli terveidről. Vannak konkrétumok?
Nem tudom, mit hoz a jövő a lovaglás terén, merre és hova sodor az élet, a tanulmányaim… Mindenesetre azt biztosan állíthatom, hogy a lovak és a lovaglás mindig is fontos része lesz az életemnek. Az okoz jelenleg nehézséget, hogy Szabadkán járok iskolába, a lovardám pedig Kishegyesen van, így a felkészülés időszakában utazgattam haza Bohóchoz. De nekem semmi sem fáradság, ha lovaglásról és Bohócról van szó. Ez nekem akkora boldogság, hogy érte bármilyen áldozatot meghozok. Felnőtt koromban is minden lehetőséget meg fogok ragadni, hogy zsoké lehessek, és versenyezhessek.
