Manapság, amikor három gyerek már nagycsaládnak számít, ritka az olyan, mint a kishegyesi Rác család. A családfő, Lajos 37 éves, felesége, Amália pedig 30, és 12 éve vannak együtt. Ez az idő alatt 7 gyermekük született, a legidősebb 12 éves, a legkisebb pedig nemrég jött világra. Mind a hét gyermek: Natália, László, Tibor, Zoltán, Emília, Hajnalka és Emese egészséges, eleven és nagyon kíváncsi, amint az ottjártamkor kiderült. A gyerekek közül négyen járnak iskolába, ketten pedig oviba.
A sok gyermek láttán először a nagycsalád felvállalásának kérdése ötlött eszembe. Amint kiderült, Lászlónak csak egy lánytestvére van, viszont nagyapjáék 12-en voltak testvérek. Amáliának három testvére van, és már gyerekkorában is sokat vigyázott a húgára. A gyerekeket hamar megszerette, viszont nem akart férjhez menni. Aztán mégsem így alakult, a sors összehozta Lászlóval, és jöttek a gyerekek is. Különösebb megfontolás nem áll a dolog mögött, László nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott, hogy „nem szégyelljük egyiket sem, és ragaszkodunk mindhez”.
A két fiatal nem könnyű feladatot vállalt magára a hét gyermekkel, s egyedül László édesanyjától számíthatnak segítségre. Ha a szülők dolgoznak, akkor ő vigyáz a gyerekekre, és a szülinapokon is mindig olyan ajándékot visz a gyerekeknek, amire épp szükségük van.
Természetesen anyagilag sem könnyű egy ekkora család eltartása. Főként úgy nem, hogy Lászlónak és Amáliának csak alkalmi munkája van. Ez mellett találékonynak is kell lenni, hiszen manapság egy gyermekkel sem könnyű, hát még héttel. László büszkén kínált meg saját készítésű teakolbásszal, amely valóban ízletes. Nem a boltban veszik, hanem maguk készítik, mert a gyerekek ezt szeretik, mondta. A munka mellett több mindennel is próbálkoznak, korábban tartottak lovakat és papagájokat, most pedig van tehenük, birkájuk, disznójuk és tyúkjaik. A családfő bevallása szerint amíg egy krédlikakas szaladgál az udvarban, addig nagy gond nincs, mert van mit enni. Most ismét szeretnének visszatérni a madártartásra, ami hobbi, de egyben üzlet is.
Rácék legidősebb és legfiatalabb lánya, Natália és Emese (Lakatos János felvétele)
Amália a jószágok kapcsán úgy fogalmazott, hogy amit apránként beleetetnek, azt aztán egyszerre veszik ki, és mindig úgy csinálják, hogy kicsikét pluszban legyenek. Túrót, sajtot nem vásárolnak, ami kell, azt elkészítik maguknak. Sőt, a szomszédnak is ajándékoznak tejet, aki ezt néha tojással viszonozza. A jószágállományt bővíteni szeretnék, mert a lehető legnagyobb mértékben akarnak önállósulni. A bővítés egyelőre várat magára, nemrég ugyanis házat vettek, és az első a ház árának az előteremtése. Az önállósulás azért is fontos számukra, mert László szerint „nyugdíjra itt nem nagyon számíthatunk”. Meglátása szerint munkát idehaza is könnyen lehet találni, de nagyon sok munkaadó kihasználja a munkást. Megfordult már a fejében, hogy külföldre menjen, de nem bírná a gyerekek nélkül. Amália elmondása szerint a gyerekeknek már az is túl sok, ha László egész nap nincs odahaza. Másrészről a hét gyereket nevelni is kell, s az édesanya ezt egyedül nem bírná. Más családoktól eltérően itt a gyerekek feladata nem merül ki abban, hogy egész nap a számítógépet bámulják. Téli időszakban az egész család reggel 5-kor kel, Amália megy tehenet fejni, a gyerekek pedig etetik a jószágot. Mielőtt elmennének az iskolába, a jószágok körüli munkát el kell végezniük. Emellett a saját szobájukat is rendben tartják, és a házimunkából is alaposan kiveszik a részüket. Talán ennek is köszönhető, hogy a gyerekek tisztában vannak azzal, hogy a pénz nem a fán terem, hanem meg kell érte dolgozni. A szülők elsősorban jó példával járnak elöl, hiszen amit csak lehet, azt a ház körül maguk oldják meg. Ha a szűkebb családnak nem megy, akkor a rokonságtól kérnek segítséget. Az istálló tetejét is így javították meg.
Hát, úgy tűnik, hogy ezek bárányt fogtak (Lakatos János felvétele)
Furcsa választ kaptam, amikor Rácékat arról kérdeztem, hogy sok lemondással jár-e a hét gyermek. László úgy érzi, hogy eddig nem járt, de most, amikor a ház részleteit kell törleszteni, sok mindenről kénytelenek lemondani. Amália szerint is kevesebb mindent engedhetnek meg, mint korábban, például nem vesznek drágább gyümölcsöket, és lábbelire is ritkábban jut. Viszont megéri spórolni és lemondani dolgokról, mert így együtt van a család. „Az a lényeg, hogy együtt vagyunk mindnyájan” – fogalmazott. Hogy mennyire fontosak a gyerekek Rácéknak, az abból is látszik, hogy László már a hozományon gondolkodik. Igaz, hogy a legidősebb leányuk még csak 12 éves, de László már bikaborjúk nevelését tervezi. Ha valamelyik gyermek kimegy a házból, akkor ezeknek az árán egy kisebb házat tudnak biztosítani neki, véli.
És hogy megérte-e hét gyermeket vállalni? Amália szerint a válasz egyértelműen igen.
– A legfontosabb dolog, amit kaptam a gyerekektől, az a sok szeretet. Olyan jó, hogy vannak. Bújnak, puszilnak, várnak, ha jövök haza. Egy percig sem bántam meg – mondta Amália.
Ma sokan csak ácsingóznak egy kis szeretetre, ugyancsak sokan anyagiakkal kompenzálják a hiányát. Azt hiszem, ebből a szempontból nézve Rácék igen gazdag emberek, még ha nem is dúskálnak a pénzben. Búcsúzásunkkor Amália félig viccesen megjegyezte, hogy ők már összeszámolták az unokákat is. Ha mind a hét gyermeknek hét gyermeke lesz, akkor hamarosan több mint 50 fősre fog duzzadni a Rác család.
Lakatos János
Forrás: www.magyarszo.com
