Cékus Noémi beszámolója a 14. Nemzeti Vágtáról

„Büszke vagyok, hogy a mi istállónk lovai, szinte minden évben ott vannak az első három helyezésben, legyen az Elővágta vagy maga a Nemzeti Vágta”

A családunkból 3 ló kvalifikálta magát az idei évben a Budapesten megrendezendő Nemzeti Vágtán. Bohóc nevű pónink Erdei Anna Dorkával, Fickó és édesapám, végezetül magam és Copra nevű lovam.

Copra lassan két éve van a tulajdonomban, és ez a negyedik versenyünk együtt.  Én azt mondom, hogy ritka az a ló, amelyik ennyi éven keresztül tud küzdeni. Copra számomra egy örök barát. Soha nem okozott csalódást, nagyon okos ló. Mindig tudja, mikor készülünk a vágtára, és hogy mennyi idő van még a vágtáig. Tehát két héttel a verseny előtt ő már ugyanúgy izgul, mint én. Ilyenkor már kevesebbet evett, idegesebb volt és a verseny napján pedig tudta, hogy neki most próba futam van vagy verseny. Rendkívül tapasztalt ló. Istállónkban még nem fordult meg hozzá hasonló, aki ilyen tisztelettel és úgymond alázattal lett volna az ember felé. Nagyon köszönök neki mindent! Ez most lehet, hogy búcsúként hangzik, viszont szeretném, hogyha ez a Vágta lenne az utolsó vágtája az életében. A 2021-es Nemzeti Vágta volt az Ő zárófutama. Már 6 éve aktívan versenyzik, és kezdem észrevenni rajta, hogy neki ez már nehezére esik. Nagyon jól teljesít még mindig, és idős kora ellenére mindig egyre jobb eredményeket értünk el, viszont ahogyan az ember, ugyanúgy a ló is az évek során „elkopik”, és vannak már tőle erősebb lovak. Az ő teljesítménye stagnál, de változik az idő, a fiatal lovak erősödnek, ő pedig lassan esik vissza. Látom, hogy neki is most már vannak izületi problémái, mint minden idősebb embernek, és én úgy gondolom, hogy a vágta számára most már egy megterhelő sportág. Én szeretnék vele más sportágban versenyezni, mindenféleképp szeretnék még vele együtt dolgozni. Akár akadály ugrással megpróbálkozni vagy hobbi szinten lovagolni vele. A Vágtás évei előtt állítólag nagyon eredményes volt díjugratásban. A Vágta és az ugratás teljesen mást sportág. Nekem is ki kell tapasztalnom, hogy mi jó a lónak. Én azon a véleményen vagyok, hogy elsősorban a ló érdekeit tartom szem előtt. Ha én őszinte akarok lenni, azt mondom, hogy a Copra ebben az istállóban fogja leélni az életét. Nem fogom tovább adni. Nagyon sokat mutatott meg a lovasoknak, a lovas sportágnak, hogy évek óta, jelenleg 14 évesen ilyen eredményeket ér el.

Ami a Nemzeti Vágtán elért eredményeit illeti, szombaton a 6. előfutamban versenyeztünk, ahol a startunk nem sikerült túl jól, ugyanis én az ötödik pályáról indultam, amit személy szerint nem igazán kedvelek. Kizártak a startból, ezt úgy értem, hogy nem tudtam felsorakozni a többiek mellé, hogy én legyek a sorban az ötödik, hanem mögöttük ragadtam és hirtelen úgy találtam fel abban a helyzetben magamat, hogy akik még nem startoltak el, az első és a második lovasok, ő közülük ugrottam ki, és akkor így a 3 pozícióba kerültem. Próbáltam lovagolni a lovat, hogy felkerüljek jobb helyezésre, de sajnos nem sikerült. Bíztam abban, hogy Copra mindig olyan jól teljesít, hogy az idő eredményünk a legjobb lovak közé tartozik és továbbjutunk.  Most ez nagyon számított, ugyanis nézték az időt a továbbjutók érdekében. Ez így is lett!  Továbbjutottunk a vasárnapi elődöntőbe, ahol körülbelül hasonló erősségű lovakkal versenyeztem. Itt már jól tudtunk elstartolni, viszont nagyon számít azt, hogy a ló hol fut. Az első pályán, a másodikon vagy a harmadikon. Én próbáltam belül maradni és belülről megelőzni az első lovast, de aki előttem volt az állandóan bevágott, visszahúzta elém a lovát, ezzel hátráltatva minket. Akkor megpróbáltam kívülről kerülni, de bármikor kívülről előztem akkor állandóan kitolt bennünket Coprával, és ez a lónak a kárára megy, ugyanis ilyenkor sokkal nagyobb távot fut a ló, mint aki legbelül megy, így szintén harmadikként jutottam be a középdöntőben. Azt kell, hogy mondjam, hogy mind az elődöntő mind a középdöntő nagyon szoros volt, nagyon erős lovak voltak és hajszálon múlott az első hely mindenhol.  Édesapám pedig az én lovammal Fickóval (ő egy csere lóval indult, mivel az érdi futamon lesérült Uwaiss nevű lova). Ők ötödikek lettek az előfutamban, viszont nagyon szépen versenyeztek. Pónink pedig az előfutamban nyertek is, mely számomra nem volt nagy meglepetés, mert én nagyon is számítottam, hogy ők fognak nyerni. A döntőben harmadikok lettek. Párszor újra start lett, amivel valamilyen szinten ki is fárasztják őket, mind fizikailag, mind lelkileg. De én nagyon büszke vagyok, hogy a mi istállónk ilyen eredményeket ér el, hogy szinte minden évben a lovak ott vannak az első három helyezettben, legyen az elővágta, előfutam vagy elődöntő. Bízom benne, hogy egyszer ott fogunk állni majd a vágta dombon is.

Jövőre tekintve az új terveim azok, hogy még egyszer legalább szeretném ezt a pónit indítani a kezeim alatt.  Viszont változtatni is kívánok egy pár dolgon. Ugyanis én is egy másik lóval indulok, ha minden igaz. Coprát már nem szeretném ilyen jellegű versenyeken megmérettetni. Kitartóak vagyunk és úgy gondolom, hogy célba is fogunk érni.