gondolatok

Pirosodó buborék a jobb felső sarokban. Az ősi ösztönöket piszkálja fel az értesítési ikonok látványa, mert az evolúció során beleégett a képzettársítás: a vörös színű gyümölcs koncentrált energiaforrás, az édes íze (a cukor érzékelésének leképeződése) örömhormonokkal jutalmaz, jelentőséget kölcsönözve a régi korokban csak korlátozottan és időszakosan elérhető csemegének.  

A sütőmnek viszonya van a nappali lámpáival, az asztalomnak a székemmel, a könyökömnek a kisujjammal. És negyven nap után a valóság is, mintha kicsit elzsibbadna. Az időről nem is beszélve. 

Vérfagyasztó belegondolni, hogy a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadást szinte élőben nézhettük végig. Akkor is fordult a világ, ugyanúgy, mikor a NATO bombázta az országomat, az országomat, amely egy idén épp százéves békeszerződéssel lett az én országom, úgy, hogy őseim ki sem léptek a házuk udvaráról.

A Gellért-hez baktattam és élveztem a fájdalmat a lábikrámban, meg a combomban, ahogy hegymenetben szedtem a lépcsőfokokat. Kicsit jó is ez a turistamentesség; a karcos hangú spanyol bakfisok, meg az öblösen röhögő angol ficsúrok hiánya üdítő.

Kopogott a szomszéd, hogy névnapot köszöntsön. Ez is ilyen helyi szokás lehet errefelé. A megléte majdnem olyan érthetetlen, mint a hiánya. Eltűnődve, kissé elképedve néztem japánnyelv tanárom közlése után, hogy a szigetországban, sőt úgy a világ nagyobb részén nincs is névnap. Mert az ilyen keresztény dolog.

„A WC papír a kontroll szimbóluma.” – soha nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot így, leírva olvashatom bármely médiában. Ez olyan téma, amit unatkozó filozófusoknak kellene boncolgatniuk. Akármennyire is meglepő a magyarázat érthető: a háromrétegű puha fehérség az abszolút győzelem jelképe, a hús fel nem tartóztatható, biológiájának pironkodást kiváltó szüksége felett. Mert a szar a tökéletesség után ácsingózó majomszabásúak kriptonitja, és ha eléri a ventilátort, akkor megbomlik a társadalom rendje.

Nehéz megélni, hogy némelyek mellé, akikkel fiatalon az izgalmas eszmefuttatások szederjes csecsén lógtunk mára száraz dajkát kéne fogadni. Talán az is hiábavaló már.

Holnap várjuk a postát Sencsenből, újra gyarapodik a filléres kütyühalom még egy szükségtelen bisz-basszal, közben az asszony kidobja a penészes ételt a hűtőből, amit akciósan vettünk. Több ezer kilométerrel arrébb egy gyerek éppen éhen hal. Nincs idő gondolkodni, ha egyszer már kellett a pont a gyűjtőbe.

Mit jelent az hogy művelt?
Kicsit lefagytam, mert habár tudtam, hogy a tökmagok előadásán kerülni kell, majd az összetettebb magyar és idegen kifejezéseket, amelyekkel még bizonyosan nem találkozhattak.