Kosztolányi Édes Annáját olvasva döbbentem rá, hogy a régebbi, magyar szerzők is tudnak feszültséget építeni meg pszichológiailag belemászni az olvasó fejébe. Legalább annyira, mint egy King, sőt talán jobban is, hisz a magyarul íródott történetek játszanak a nyelvvel, kihasználják teljes potenciálját; ettől a szöveg kevésbé lesz statikus, mint egy fordítás esetében.
