71
Ifjúság- szította szerelem
ma fátyolba rejtve él bennem.
Félrelebben a lelki függöny,
távol lobban, izzik az örök.
Öröknek illata világot járt!
Házamban hűséges szívemre várt,
hű álmokkal, forró szerelemmel
karjaiban biztos öleléssel.
Öröknek erejéből vörösen csapott égig
a perzselő lángok, szerelmi táncról álmodik,
forró tenyér, gyengéd csók, sóhaj, mézédes sikoly.
Fény szűrődik át a végtelen hallhatatlanon.
Ifjúság- szította szerelem
ma fátyolba rejtve él bennem.
Rám mosolyog, és
fogja a kezem.
