Főoldal Tollforgatók Dudás Kálmán: Hegyesi tél

Dudás Kálmán: Hegyesi tél

írta: Csőke Márk
0 hozzászólás 169 megtekintés

Dudás Kálmán: Hegyesi tél

 

A domb lábánál reggelre az ér

hosszú pajzs alá bújt.

Béres ajkán Isten szitkokban él:

befagytak a vályuk.

 

Előttük fázva álltak a lovak,

míg a fejsze zengett

a jégen és lengett, mint patyolat

felhő, a lehelet.

 

Elsunyít úgy dél felé a fény,

fát surolva száll át,

Kazlak derekán, cserepek hegyén

csillannak a dárdák.

 

De hurgot vet a domb, a hóhajú,

őgyelgő szemünkre:

túl, ingó szálon, mintha a falu

fehér füstön csüngne.

 

A toronynak is vámolja felét,

mered, mint gunárnyak.

A tájon két csengő hozza feléd

utját a subáknak.

 

Már köd üli az est kék ágait,

hajlatokat pólyáz.

Megy s a völgyön még egyet igazít

a nap, a vén óriás.

 

Dudás Kálmán időskori képe

Dudás Kálmán költő és műfordító Kishegyesen látta meg a napvilágot 1912. augusztus 12-én. Első írásai gimnazista korában születtek, de munkásságával hozzájárult a juguszláviai magyar irodalom fejlődéséhez. Állandó munkatársa volt olyan lapoknak, amik nagyban meghatározták a jugoszláviai magyar irodalmat, mint például Kalangyának vagy a Hídnak, illetve a Magyar Csillagnak is írt, ami 1941 és 1944 között a Nyugat c. folyóirat megszűnése utáni űrt szerette volna betölteni. 1947-ben elhagyta Jugoszláviát és Budapestre költözött, de verseiben visszaköszön a szülőföld és a szülőföldhöz való ragaszkodása. 1983-ban halt meg Budapesten. Nevét utcanévtábla is őrzi, valamint ő a névadója a minden évben Bácsfeketehegyen megrendezendő Dudás Kálmán Vers- és Prózamondó Találkozónak.

0 hozzászólás
0

Még ez is érdekelheti