Főoldal TollforgatókKommentár A méhészkedés, mint többhasznú tevékenység

A méhészkedés, mint többhasznú tevékenység

írta: Tóth Péter
0 hozzászólás 31 megtekintés

A méhészet a gazdálkodásnak egy olyan speciális ágazata, amely többrétű haszonnal jár összességében is. A magyarok az elbeszélések és korabeli énekek tanúsága szerint már a honfoglalás idején is méhészkedtek. Arról írnak a hajdani források, hogy vendégeiket nagy szeretettel kínálták mézsörrel. Magyarországon szokás volt a méhvadászat is. Nem pusztították el a szabadban található családokat, hanem többször is felkeresték ugyanazt a helyet. Ebből alakult ki a méhészkedés. Valamivel később, Szent István három okiratában is foglalkozik a méhészettel. Ebből derül ki, hogy országszerte sok méhész és ebben az ágazatban dogozó műhely működött. A mesterséget abban az időben főként a papság és a nemesség művelte.

Sokan laikusként könnyű pénzkereseti lehetőségnek gondolják a méhtartást, azonban nagyon sok olyan változó tényező befolyásolja ezt a gazdálkodói tevékenységet, amely bizonytalanná teheti a termelés végeredményét és a gazdaságosságot általában.

Valamikor nagyon sokan foglalkoztak ezzel a hasznos tevékenységgel vidékünkön is. Aztán a 20. század végére, a 21. század elejére drasztikusan lecsökkent a méhészkedők száma. Örvendetesen azonban, hogy most újra, fiatalok is foglalkoznak ezzel a hasznos tevékenységgel. Baranyi Szilárd több évtizede méhészkedik. Jelenleg is mintegy 120 kaptárnyi méhe van és elmondása szerint az idei év nem is kezdődött olyan nagyon rosszul a méhészek számára. Ezek a hasznos kis rovarok viszonylag jól átteleltek és most már túl vannak a repcén, a hatalmas sárguló legelőkön eredményes volt a gyűjtés. A méhészek máris kipergethették a finom repcemézet. Most pedig éppen az akác virágzik. Az akácon gyűjtik a méhek a legértékesebb mézet.

Baranyi Szilárd azt is elmondta, hogy az utóbbi időben sokat változott ez a tevékenység. A korábbiaktól eltérően például nagyon sok pénzt kell gyógyszerekre költeni. Anélkül nem lehet sikeresen méhészkedni, mert nem csak az atkák ellen kell védekezni, de számos egyéb betegség is megtámadja a méheket. Az időnként megjelenő hasmenés ellen is csak gyógyszeresen lehet védekezni, valamint az utóbbi években felütötte a fejét egyfajta vírus is a méhek között. Pontosan nem ismertek még a hatásai és a vírus eredete sem ismert, de a méhészek a megjelenésekor azt tapasztalják, hogy a méhek egyszerűen elhagyják a kaptárakat. Nem pusztulnak el, legalább is a kaptár közelében tömeges pusztulás nem észlelhető. Nem tudni, hogy hova lesznek ilyenkor ezek a kis rovarok. Azt is elmondta hogy körülbelül 1500 dinárt kell egy méhésznek kaptáronként a gyógyszeres kezelésre költeni. De ezen kívül is nagyon sokat kell foglalkozni a szorgalmas kis rovarokkal, ha valaki meg szeretne élni a méhészkedésből. Ha egy család kizárólag ebből él, legkevesebb 250-300 kaptárra van szükség. Átlagosan ugyanis kaptáronként nem számolhatunk több mint 30 kg mézet évente. Akik szerencsések, és amikor jó az év, és azok akik költöztetni is tudják folyamatosan a méheket azok elérhetik akár a 70 kg ot is, de az átlag nem több 30-nál.  Összességében pedig végül jó ha mintegy 30 eurónyi jövedelem marad kaptáronként. Akkor már azt lehet mondani, hogy a méhész jól zárta az évet.

A tapasztalt méhész azt is elmondta, hogy a kishegyesi község területén körülbelül 40 méhész tevékenykedik, összesen mintegy 1500 kaptárról gondoskodnak. Elsősorban a kishegyesiek és a bácsfeketehegyiek méhészkednek, Bácsfeketehegyen foglalkoznak vele talán valamivel többen. A méhészek átlagéletkora kishegyesen 30 és 55 év között alakul, tehát a legtöbb méhész ebbe a kategóriába tartozik. Örvendetes, hogy van jó néhány fiatal is, aki már évek óta sikeresen foglalkozik ezzel a hasznos tevékenységgel. Ami a méz árát és a nagybani felvásárlási árat illeti, általában 800-900 dinár lenne a reális ára 1kg hamisítatlan valódi méznek, de ritkán lehet ezt az árat elérni. A nagybani felvásárlók pedig 2,5-3,5 euró közötti összeget fizetnek a mézért. Az akác a legértékesebb mézfajta, őt követi a hárs, a napraforgó, de ízlés dolga, hogy ki milyen fajta mézet szeret a legjobban. A jövőre nézve mindenki számára nagyon hasznos lenne, ha mind többen foglalkoznának ismét ezzel a hasznos tevékenységgel. A globális gazdaságban a járványügyi helyzet azt eredményezi, hogy talán a jövőben kevésbé fog majd a hazai piacon az olcsó és minőségtelen kínai méz konkurenciát jelenteni a hazai termelőknek.

0 hozzászólás
2

Mondja el véleményét