A jó gazda nem hagyja, hogy bőgjön a tehén, főleg azért ne, mert fáj a tőgye a sok tejtől. Fejébe vágja hát kalapját, magára húzza bekecsét, felrángatja a gumicsizmáját, egyik kezébe sámli, másik kezébe meg a zsétár. Megindul fejni, bele az alkonyatba. Akárcsak év végén a választott állami és tartományi kormányunk ügyefogyott szervei.
Igen, jött a vízlecsapolási díj idén is (már másodszor) Vajdaság Vizeitől. Lám-lám, emlékeztetni kell itt mindenkit, hogy alattunk a mocsár csak azért nem elevenedik meg, mert ők hősiesen elvezetik ezt az ótestamentumi özönvizet; na meg a pénzünket is. Mindkettőt leginkább oda, ahol szükség van rá. Hogy mi a baj ezzel?
Védünk és lecsapolunk, meg számlázunk
Sokunk számára épp azért teljesen érhetetlen a lecsapolási illeték, mert olyan jogcímen szedik be, amit alma körte hasonlatra lebutítva még mi is megértünk. Azért kell befizetni ezt a pénzt, hogy ne legyen itt mocsár meg árvíz. Ez így teljesen rendben van, az idősebb polgártársak szüleiktől még úgy hallották, hogy Kishegyes határának bizonyos részét itt-ott mocsár vette körbe. Üknagyanyáink idejében még vezetőt is kellett fogadni ha át akartak kelni rajta. A Krokodil Dundee életérzés garantált volt. De ezek az idők már régen elmúltak és akkor még se DTD, se Adóügyosztály , se a Vajdaság Vizei Közvállalat nem léteztek, hogy ezt mind lecsapolják nekünk.
A legbosszantóbb, hogy ha még fel is tesszük a kezünket és azt mondjuk: oké, legyen, elhisszük, hogy a Vajdaság Vizei áldozatkész munkája nélkül itt bizony csak a kishegyesi templomtorony látszana ki az újra önazonosságot nyert Pannon-Tengerből, akkor is a mód, ahogy ez év végén intézte a megfizettetést kritikán aluli.
De hol van a munkájuk bizonyítéka? Hol vannak a vízelvezető csatornák, átereszek, betongyűrűk? Az árkainkat az utcán magunk ássuk, nem ők. Ha feljön a talajvíz az általános iskola pincéjében (ami, a háromszintes épület egyik szintjét szinte teljes egészében használhatatlanná teszi), azt sem ők pumpálják ki. A Krivaj egy mesterségesen szabályozott folyó, ami immáron a topolyai víztározóból kapja az utánpótlást – meg a topolyai vállalatoktól bele a szennyezést is.
Igazából, nem fájna ez az adó annyira, ha látnánk is valami érdemi munkát, ha nehezen megkeresett pénzünket nem láthatatlan szolgáltatásokba lapátolnánk bele.
Új közvállalat nincs gyermekbetegség nélkül
Ez a fantasztikus adónem pár éve még az adó ügyosztályhoz tartozott. Friss adó volt annak idején, nem is igazán tudta senki, hogy akkor most kell-e fizetni. És minél magasabb volt az összeg a végzésen, annál inkább nem akartuk ezt tudni.
Személy szerint fizettem, annak ellenére, hogy a fél házamra meg a gatyaülepnyi másfél hold földemre is fájó összegeket számláztak ki.Aztán két éve frissen megalakult a Vajdaság Vizei Közvállalat, átvette a helyi önkormányzatok adó ügyosztályától a lecsapolási illetékek behajtását és nyilvántartását. A bajok pedig itt kezdődnek, mert sem a behajtást, sem pedig a nyilvántartást nem igazán sikerült jól megvalósítani.
Következetlen éves ciklusok meg a mostani botrány a „régi-régi” tartozásokkal
Mikor anyám megjött a faluból a befizetett csekkekkel, hogy karácsonyra megetette a tartományi kutyákat is, csak kérdőn néztem rá. Hát ezt meg hogy, idén már egyszer befizettem, még május környékén? Aztán már kerestem is elő a végzéseket, amelyeken eddig el is kerülte a figyelmem a kitétel: az év elejei kifizetést a 2017-es évre és a 2018-as év első három havára kérték. Most pedig megérkezett a maradék háromnegyed évre is a többi. Reméljük sikerül beállniuk végre az éves számlázási ciklusra, mert ez így igencsak zavaró.
Ami igazán visszás, az a „régi-régi” tartozások jogcímén a befizetőlapra felfirkantott összeg. Ezt mégis honnan? És a botrány innen dagadt szép nagyra, egészen akkorára, hogy elért a sajtóba meg a politikai pártok ingerküszöbére is. Érdemes követni az eseményeket, mert lehet jogorvoslattal is élni a, ha valakinek ugyan van egy kis ideje még ezzel is vesződni. Közben a Vajdaság Vizei weboldalán megjelent egy szűkszavú kis közlemény is, amiben, kérik a polgárokat, hogy nyugodtan hívják fel őket és betekintést engednek a kontójukba és indokolt esetben törlik a tartozást is.
Itt a röpke hír a Vajdaság Vizei weboldalán
Ez is valahogy végtelenül béna, hogy egy tartományi közvállalat nem képes visszakövethető, átlátható, informatív adminisztrációt végezni, főleg, mert ez a polgároknak súlyos pénzükbe kerül. Mindezen felül pedig a szabadkai ombudsman kifejtette, hogy a Vajdaság Vizei Közvállalat szinten minden lehető módon két lábbal tiporta úgy eleve a törvényeket a lecsapolási illeték behajtása során.
Tehát jó tanács: itt az ideje kettős könyvelést vezetni. Minden számlát meg végzést, de legfőképp befizető csekk másolatot szépen rendezzük össze, kategorizáljuk és a tárgyévet követő öt évben őrizgessünk a padláson vagy a pincében, mert enni ugyan nem kér, de sokszor aduászként szolgálhat az ügyefogyott állami és tartományi szervekkel szemben.
Zárásként itt egy videó, amiben elmesélik, mi a gond ezzel az egésszel:
1 hozzászólás
Tökéletesen egyetértek. Tartja a mondás: Nem lehet tudni, ki iszik, ki fizet, de azt tudom, hogy én és a többiek nem iszunk, de fizetünk. Egyre győzködtem, hpgy 2018-ban már befizettem, de be kellett fizetni másodszor is nem ép kis összeget.
Végre valaki nyilvánosan felszólalt. Köszönöm.
Hozzászólások lezárva.