A könyv címe, a „Nélküled mi sem vagyunk” egy észak-koreai dalban fordul elő, amely, mint szinte mindegyik a Nagy Vezetőt élteti. Suki Kim Dél-Koreában született, majd családjával az Egyesült Államokba költözött és újságíróként dolgozott. Észak-Koreába magát keresztény misszionáriusnak álcázva jutott be, a fővárosban működő Phenjani Műszak Egyetemre, angol nyelvi tanárként. A memoár fókuszpontja a 2011 júniusa és decembere közötti időszak, ugyanakkor az azt megelőző felkészülés és az írónő saját történetét is feldolgozza. Leginkább saját és családja viszonyulását a rezsimhez, tágabb értelemben pedig a dél-koreai nemzet lelki világát mutatja be. Sok történelmi utalást és magyarázatot kínál kapaszkodóul Észak-Korea kapcsán az Olvasó számára.
Az énekek napról napra ismerősebbnek tűntek. Ott volt a mindenütt jelen lévő „Kim Dzsongil tábornok dala”. És volt még egy, amit annyiszor hallottam, hogy egyszer azon kaptam magam, hogy önkénytelenül is a refrént dúdolom: „Nélküled mi sem vagyunk, nélküled nincsen hazánk.” A nélküled alatt Kim Dzsongilt értették.
Suki Kim
A Nélküled mi sem vagyunk témája
Kim Suki bejut az Phenjani Műszaki Egyetemre, ahol az észak-koreai elit fiúgyerekei tanulnak az ország ideológiai zárkózottságát kissé meghazudtoló módon angol nyelvet. Vélhetően közülük kerülnek majd ki a rendszer fogaskerekeit mozgató következő vezetők. Ezen diákok egy nap talán majd fellázadhatnak a rendszer ellen, vagy belülről változtathatják meg azt. Persze túlzó elvárás ez egy olyan agymosott diktatúrában, ahol a Nagy Vezető vagy Kedves Vezető mindennek az egyedüli origója. Már-már templomszerű épületekben „kimirszenizmust” oktatnak nekik és módszeresen ölik ki belőlük a kritikai gondolkodást. Ironikus módon épp az írónő képviseli a tanított ellenségképet, hisz egyszerre dél-koreai és amerikai. Mindkettőt halomra kell ölni, irgalom nélkül.
Amikor a két Korea valamelyikébe látogattam, mindig azt képzeltem, hogy visszautazok a gyökereimhez, és új igazságokat látok meg a múltamat illetően. Rájöttem, hogy azt a múltat, amelyet annyira kerestem, már kisajátították és maguk alá temették az amerikai és a kínai hatások. A képzeletemben élő Korea csak festményeken, a történelemkönyvekben, és az idősebbek emlékezetében élt.
Suki Kim
Az újságírónő nem kevesebbet vállalt, hogy valódi szándékait álcázva megismerje, közelről lássa a rezsim elitjének működését, hogy megismerje diákjai gondolatait. Miközben nem kommunikálhatott a külvilággal és vélhetően még a tanári kar érkezése előtt bepoloskázták az egész kampuszt, majd folyamatos megfigyelés alatt tartották a „szaktársak” egyre süllyedni kezd – és vele együtt az olvasó is – a paranoiába. Hisz végtére nem bízhat meg senkiben és mivel az észak-koreai rendszer egyik fő fegyvere egymás feljelentése ezért kezdetben saját diákjaitól is retteg.
Lassan azonban mégis megszereti őket és diákjai is rajonganak érte, hidat képező rokonszenvükön keresztül lassan új eszmék és ideák, vagy legalábbis másfajta gondolkodásmód kezd gyökeret verni a szívükben. Kim Suki néha esztelen és nagyon vakmerő témákkal közelít a fiatalok felé, melyek bármikor lebuktathatják, de mégis kockáztat. Közben a diákok történeteiből lassan kirajzolódik a Kim Dzsongil halála előtti diktatúra fantomképe.
Kinek ajánlom
Azok számára lehet hasznos, akik kifejezetten érdeklődnek az észak-koreai rezsimmel kapcsolatos történetekért, habár fontos előre leszögezni, hogy nem egy elfogulatlan, dokumentarista hangsúlyú tanulmány táblázatokkal és mélyreható háttéradatokkal. Ez egy személyes, gyakran meghatódottságtól terhes beszámoló, memoár egy kettévágott nemzetről, elnyomásról és agymosásról, ahol a szív és lélek mégis csak igazat tud szólni.
Értékelés: 4 | 5
Szerző: Suki Kim
Cím: Nélküled mi sem vagyunk
Cím(eredeti): Without you, there is no us
Első kiadás: 2014.10.14.
Nyelv: magyar
Fordító: Izing Róbert
Műfaj: memoár, helyismeret, diktatúra, Észak-Korea
Kiadó: HVG
Kiadás éve: 2015
ISBN: 978-963-304-265-6
Oldalszám: 312
Ár: 3500 Ft
2 hozzászólás
Akkor plusz egy könyv a várólistámra Észak-Korea témában, a „Lány hét névvel” és a „Vádirat” mellé.
A „Lány hét névvel” nagyon ajánlott, tavaly decemberben olvastam és habár még nem írtam róla, de nagyon megérdemli. Lehengerlő. Most meg épp a „Vádirat”-ba kezdtem bele és az nagyon mélyen rágja az embert. Még csak az első történeten vagyok túl, de már most félre kellett tenni kicsit pihentetni, mert nagyon mélyre visz a szenvedésbe és a kilátástalanságba.
Hozzászólások lezárva.