Elmúlt a nyár
Beköszöntött és búcsút is intett a Nyár.
Elmúlt, nincs már tarka virág mi vár.
Mikor nyáron megfősz a fülledt forróságban, így szólsz:
Elég már! Elég már!
Mikor nyáron elolvad a fagylaltod,
csepeg, ragad a kezedben, felkiáltasz: elég már!
Legyen már végre hó, kabát!
Repül az idő, egy-két hónap elmúlik, tél van már.
Kinézel a jégvirágos ablakodon, így szólsz:
A Hóember már vár!
Kiszaladsz boldogan a télbe,
és pirospozsgás arcod temeted a tenyeredbe.
Fagylalt kezedben télen nem lehet,
Prüszkölnél, köhögnél tőle betegen.
Gyógyulni csak anya meleg teájával lehet.
(Süli Babett)
Ősz
A zöld levelek a földre kerülnek.
Fáznak és félnek, a Tél gyűlöli mindet.
A szél óriási lökései a fákat megcsörgeti.
Ritkán süt a Nap,
gyakran a levelek esőcsepptől lehullanak.
A Szél jól megpörgeti őket.
Később pedig elfáradnak,
Majd földre hullanak.
Piros sapka,sárga sál,
a kabát is jöhet már.
Kedves ének, la-la-la
madárfütty dallama.
Nem sokára elköltöznek,
új otthonba telepednek.
Kicsit rossz ez, de mégis jó.
Ősz van már, halihó !
(Molnár Réka)
„A joghurtba száradt kanál nyugalmával” (Simon Márton)
felkeltem
rendbe kell rakjam a szobám
az életem
megtaláltam a zoknik alatt a joghurtot
benne a kanál
nem tudom mikor került oda
elveszek az ürességben
miért hagytam ott
miért nincsenek kérdőjelek vagy pontok
nem fontos
…
kettő napja valami ócska film ment a TV-ben
bőgtem
vér folyik és a lány sikolt szakadatlanul
nem szoktam bőgni
most mégis
ellentmondások halmaza
ilyen ha az ember magányos
…
apa külföldön gürizik a lóvéért
anyám velem veszekszik
közöny
árvaság
(Paulyuk Jenifer)
„Amit magunk előtt látunk, csupán egy parányi része a világnak. Megszokjuk a gondolatot, hogy ez a világ, pedig egyáltalán nem igaz.” (Murakami Haruki)
minden embernek van elképzelése a világról
nappal van
az enyém annyi
nem rossz
marcangol a tudat, hogy mi lenne, ha az emberek nem lennének olyanok, amilyenek
barbárok
egy parallel univerzumban nem tipornak el senkit
kavicsok
megszünne a búbánat
könnyek apadnak
nincs változás az ítélet már meg van
sikoly
…
szabály kérdőjel
pont vessző minek
megértenek
a külső belső nélkül üres
felesleges a szép szó
nincs már hang
némaság
(Szeszták Karolina)
