A giccs, járjunk bárhol is a világban, mindenhol ott van. Ezen, a szegények és a gazdagok között tátongó szakadék fölé kifeszített pontonhídon pedig szabadon közlekedhet a kisstílűség és az ízléstelenség. A giccs tulajdonképpen a sznob elit felé, a felkapaszkodott suttyók közösen feltartott középső ujja. A kvantitás ünnepe a kvalitás felett. Nincs ez másképp Jon M. Chu 2018-as „romantikus vígjátékában”, a Crazy Rich Asians-ban sem, mely a legelcsépeltebb panelekből épít „ázsiai” hátteret a „Micsoda nő + Hamupipőke” fuzionált toposza mögé.
