járvány

Aztán hirtelen elkezdték a korlátozásokat feloldani, vidéki városokban már helyreállni látszott az élet, kicsivel később pedig, itt Budapesten is kinyitottak az éttermek, kávézók. Ezt személyesen is megtapasztaltam, mikor az elmúlt három hónap esti madárcsicsergését felváltotta a magukat értelmiséginek mondó, negyvenes éveikben járó, részeg nők káromkodásai és kappanhangú tinik vihogása az ablakom alatti belső udvar jazz kávézójából.

Most állandóan híreket olvasok, tudósításokat nézek. Azt hiszem valahol ez is jelzi: most már igazán felnőttem, jogom van nekem is rettegni a járványtól, amely az egész világot térde kényszeríti. Ugyanakkor el kell ismernem, napról napra kevésbé szorongok.

„A WC papír a kontroll szimbóluma.” – soha nem gondoltam volna, hogy ezt a mondatot így, leírva olvashatom bármely médiában. Ez olyan téma, amit unatkozó filozófusoknak kellene boncolgatniuk. Akármennyire is meglepő a magyarázat érthető: a háromrétegű puha fehérség az abszolút győzelem jelképe, a hús fel nem tartóztatható, biológiájának pironkodást kiváltó szüksége felett. Mert a szar a tökéletesség után ácsingózó majomszabásúak kriptonitja, és ha eléri a ventilátort, akkor megbomlik a társadalom rendje.