Izoláció napló

Közemberként a teljes értetlenség mélyéről pislogok ki a napvilágra: két valóság feszül egymásnak. Benn a plázában még kötelező a maszk és az élelmiszerboltban délelőtt 9 és 12 között csak nyugdíjasok vásárolhatnak, közben a kijárat mellett…

Aztán hirtelen elkezdték a korlátozásokat feloldani, vidéki városokban már helyreállni látszott az élet, kicsivel később pedig, itt Budapesten is kinyitottak az éttermek, kávézók. Ezt személyesen is megtapasztaltam, mikor az elmúlt három hónap esti madárcsicsergését felváltotta …

Késő délelőtt van; becsorog a fény az ablakon, programhibákat toldozok-foldozok, közben egy kiotói fúziós-jazz bandát, a Jizue-t hallgatom. Kávé dorombol az ereimben, a hangszóróból a basszus ráfelel.

Pirosodó buborék a jobb felső sarokban. Az ősi ösztönöket piszkálja fel az értesítési ikonok látványa, mert az evolúció során beleégett a képzettársítás: a vörös színű gyümölcs koncentrált energiaforrás, az édes íze (a cukor érzékelésének leképeződése) örömhormonokkal …

A sütőmnek viszonya van a nappali lámpáival, az asztalomnak a székemmel, a könyökömnek a kisujjammal. És negyven nap után a valóság is, mintha kicsit elzsibbadna. Az időről nem is beszélve. 

Vérfagyasztó belegondolni, hogy a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadást szinte élőben nézhettük végig. Akkor is fordult a világ, ugyanúgy, mikor a NATO bombázta az országomat, az országomat, amely egy idén épp százéves békeszerződéssel lett az én …

Az izoláció, most erre is időt ad. Tanulni, közvetve és közvetlen módon is.  Az origami mindkettőre. Daru madarakat hajtogatok belőlük, ahogy az egy igazi japanofilhoz illik. Japánban mindenki tud darut hajtogatni, és mindenki ismeri „szenbazuru” …

A Gellért-hez baktattam és élveztem a fájdalmat a lábikrámban, meg a combomban, ahogy hegymenetben szedtem a lépcsőfokokat. Kicsit jó is ez a turistamentesség; a karcos hangú spanyol bakfisok, meg az öblösen röhögő angol ficsúrok hiánya …

Kopogott a szomszéd, hogy névnapot köszöntsön. Ez is ilyen helyi szokás lehet errefelé. A megléte majdnem olyan érthetetlen, mint a hiánya. Eltűnődve, kissé elképedve néztem japánnyelv tanárom közlése után, hogy a szigetországban, sőt úgy a …

Felénk így hívták és bolondultak érte a háziasszonyok. Manapság mikroszálas törlő vagy mi. Nem szeretem, mert a finom bolyhai irritálóan beleakadnak a körmöm szélén elálló száraz bőr csücsökbe. Nem tudom jobban megfogalmazni, de aki férfi …