Keresve a lelki üdvöt, a magány tévútra vezet, az egyedüllét megszokott fogalom, tetteknek suttog önzést, gyávaságot, megbánás nincs, az élet legyen hangos szó, nem holmi pletykafészek, sorssal kis szerencsével keveredik az elmélet a változtathatatlannal, keménység…
Dr. Marković Radmila
-
-
A képzelet is némán tátog, szeme helyén szemürege, sötétséget ha kilövell, abban rejlik könny áztatta sós pataknak csobogása, ifjú lelkek útra kelnek, fájó szívvel búcsút vesznek. Hiába kukorékol a kiskakas, üresen kong az utca,nincs zsivaj.…
-
Téli éjnek leple alatt ködbe zsugorodik a táj, Csend uralkodik az utcán, csend szelídült szobámra rá. Hajnal ébredése csillapítja éjnek dermesztő bús dalát, nem csicseregnek már röpködő verebek, nap sem süt hét ágra, minden halad…
-
Megjelent: Albanegra Kiadó, ANYA IRODALMI ANTOLÓGIA 2014. Kálmán bácsi szépen fogadott bennünket.Beinvitált a szobába, és elővett három hegedűt. Játszott mind a hármon, és játszás után megmondta, mennyi a hegedű ára.Figyelmesen hallgattam mindhármat, és kiválasztottam az…
-
Megjelent: Albanegra Kiadó, ANYA IRODALMI ANTOLÓGIA 2014. Már kislány koromban is szerettem énekelni, az anyám szerint kornyikálni. Ilyenkor durcásan elvonultam a kertbe, leültem a földre, és ott tiltakoztam magamban,mert nekem igen is tetszett a produkcióm.…
-
A nagymamám háza, meg a többi ház is az utcánkban vert falú volt. Sehogy sem értettem, mi az: vert falú. Verik a falat? Hogy lesz abból fal? Nem sokára megtudtam, hogyan készül a vert fal.…
-
Csípős északi szél fogadta a vonattal utazókat, akik sehol sem húzódhattak meg, mert a valamikori szép állomás termeiben most a szelek kergették egymást az ablakon, a betört üvegeken és a valamikori ajtón keresztül.
-
Megvártam az orvost, aki megmondta kerek perec: a gyomromnak semmi baja sincsen. Mellékesen elfelejtettem mondani, hogy az is fájt, ha valami lötty került bele. Jó nekem, egészséges a tüdőm, a gyomrom, csak a levegőt szívják …
-
Egy régi dalt szeretnék tőled hallani! Azt a kedveset, amivel magadhoz tudsz ölelni. Egyedül te vagy az, aki bódítón szárnyal velem. Zöld erdő felől mókus nevetve nekünk integet. Őzike csodálkozva megcsókolja forró kezem. Felejthetetlen, dalosan…
-
Vasárnap volt, hajnaltájt, könnyedén megsimogattál, forró csókkal emelted a szempillám, és mosolyogtál. Vasárnap volt, hajnaltájt, vágyat árasztó kezeddel magadhoz vonzottál, és remegni kezdett a testem. Vasárnap volt, hajnaltájt, láng csapott fel szivárvány, a pehelypárnán, és…