189
Téli éjnek leple alatt ködbe zsugorodik a táj, Csend uralkodik az utcán, csend szelídült szobámra rá.
Hajnal ébredése csillapítja éjnek dermesztő bús dalát, nem csicseregnek már röpködő verebek, nap sem süt hét ágra, minden halad tovább. Élet zeng az éteren át.
Ablakom alatt kopogó gyerekléptek iskolába menve hangosan beszélnek, a ködöt autó fénye szeli ketté utána csörögve robog, zúg a kerék. Távolból kutya bele ugat a csendbe.
Páradús ablakomra bélyegét a Tél nyomta tudom megérkezett, nem nem azért mert nem szeret. Most én kellek a végtelennek.
