Figyelem!
A következő bejegyzés a Szó-Beszéd nyomtatott kiadásából származik, így annak tartalma esetlegesen elavultnak tekinthető. A Digitális Archiválási projektünk során végrehajtjuk a fellelhető összes Szó-Beszéd kiadás digitalizálását és közreadását további felhasználás céljából. A alábbi cikk nyomtatásban a Szó-Beszéd 2007. decemberi számában jelent meg.
Év vége közeleg, a számvetések ideje. Akarva-akaratlan gondoljuk végig ilyenkor mindannyian eredményeinket, kudarcainkat, hogy aztán friss erővel vághassunk bele az új esztendőbe. Akarva, mert büszkék vagyunk eredményeinkre, és akaratlan, mert kudarcélményektől sem volt mentes a 2007-es év. Akarva, mert úgy gondoljuk, valami elindult, akaratlan, mert szerettünk volna többet is tenni.
A 2007-es év a Nemzeti Fejlesztési Terv ígéreteinek árnyékában indult, azonban igen korán kiderült, a nagy csinnadrattával beharangozott eszközök csupáncsak a kormány választási kampányához kellettek, a valóságban a pénz csak papíron létezett, illetve csak Belgrádtól délre jutott belőle lényegében, északra csak apró falatokat küldtek belőle. Így részben felújult az egészségházunk, igaz, a fővárosból idevezérelt vállalkozó nem a legszükségesebb javításokat végezte el, az útfelújítás szintén szimbolikusra sikeredett, a beígért második részlet, melyből néhány rövidebb utca is szilárd útburkolatot kapott volna, sehogy sem akart megérkezni, az illetékes minisztériumokban senki nem akart tudni róla.
Legjobb példája a centralizált hatalomnak az iskola előtt felállított villanyrendőr, amelynek felállításáról senkit nem értesítettek előzetesen, és senki véleményét nem kérték ki a felállítás helyét illetően, majd a szerelők anélkül távoztak, hogy a lámpát – igaz téves helyen – beüzemeltették volna.
Az év második felében megalakult Vajdasági Nagyberuházási Alaptól talán többet remélhetünk, az ottani ígéretek eddig teljesültek, közel hárommillió dinár érkezett eddig a tűzoltóotthon nagytermének újjáépítésére, és a közvilágítás felújítása is tartományi pénzekből kezdődött el.A Helyi Közösség költségvetését pályázati pénzekből közel 6,5 millió dinárral sikerült megnövelni a 2007-es évben, ennek köszönhetően kezdődött el a Helyi Közösség tetőterének beépítése, az ún. Boris Kidrics-kút felerősítése, ezekből a pénzekből lesz felújítva a nyugati temető kápolnája és a kézilabdapálya is.
Apróbb eredményekkel is büszkélkedhetünk a mögöttünk álló évből: felállítottuk a falutérképet, a központi helyén felállított emlékoszlop körül megszüntettük a sártengert, a falu határában közel 2500 facsemetét ültettünk el, a Nagypark mellett kikotortattuk a Krivaját, aminek köszönhetően Takács Edwárd tervei nyomán elindulhatott e terület rehabilitációja is.
A faluban a tavalyi évben is jeles művészek fordultak meg, járt nálunk Zorán, a Kaláka, a Ghymes, de ellátogattak hozzánk falunk távol élő nagyjai is, ha csak vendégként is, de többször járt nálunk Németh István, zenéjével és hangjával Rúzsa Magdi és Lajkó Félix is megtisztelt bennünket. Nem feledkezhetünk meg az itt élő tehetségeinkről sem, táncosaink továbbra is elkápráztatják a közönséget, bárhol is lépnek fel a nagyvilágban, de szavalóink, zenészeink, sakkozóink is rendre remekelnek.
Az utánpótlás nevelése is javában folyik, így hamarosan női kézilabdázóink és fiatal focistáink is bizonyíthatnak. Hosszabb mélyrepülés után az Egység FK is magára talált, ennek köszönhetően tavaszi bajnok lett, az ősszel pedig az élmezőnyben végzett.
Írtam, kudarcaink is voltak. A mögöttünk levő háborús időszak alatt azonban nem volt lehetőség a problémák megoldására, így bármerre nézünk, mindenhol csak a gondot látjuk. Magam részéről a legnagyobb kudarcnak azt tartom,1, hogy a Helyi Közösségre továbbra is sokkal inkább, mint ellenségre, mintsem társra, partnerre tekintenek a falu polgárai. A beérkező telefonok elenyésző százaléka csupán a konstruktív kritika vagy ötlet, amellyel közösen tudnánk segíteni a település fejlődését.
Márpedig összefogás nélkül továbbra sem lesznek látványos eredményeink. A következő évben tehát szeretnénk kiemelten támogatni azokat a programokat, amelyek egy-egy utca, egy-egy közösség és a település összefogásával valósulhatnak meg.
Új év, új remények. Minden évkezdet reményteljes, mert ilyenkor mindannyiunkban hatványozottan működik a szándék, hogy mind magunkat, mind környezetünket jobbá tegyük. Ugyanakkor reményekből és ígéretekből már túl sokat kaptunk az elmúlt másfél évtizedben, ideje, hogy végre látványos eredményekről is beszámolhassunk.
Ennek reményében kívánunk békés, boldog karácsony, és eredményes új esztendőt a település minden polgárának.
a kishegyesi Helyi Közösség nevében
ifj. Virág Gábor, titkár
