Nincs áram

[columns size=”1/2″ last=”false”]

22:20 perc. Vasárnap. Kishegyes. Nincs áram. Már megint. Sietek írni, hogy még a laptopom lemerülése előtt kiadjam magamból a dühömet. Ennek ellenére visszafogom magam, nem gyűlölködést akarok szítani, hanem megoldást keresek. Eddig mindig feltaláltam magam áramszünetkor, de ma jött el az a nap, amikor kicsit elegem lett a dologból.

Eddig az áramszünetekhez próbáltam pozitívan állni. Jól működő energiaszolgáltatónál szerintem nem természetes, de úgy szocializálódtam, hogy áramkimaradás nagy viharok esetén természetes jelenség, megszoktuk a dolgot. De ez a nyár más volt. Idén nyáron már egyáltalán nem volt szükség viharra, hogy ne legyen áram. Áramkimaradás lehetett napsütésben, szitáló esőben, szélben, 40 és 20 fokban is, nem kellett, hogy rendkívüli idő legyen.

Eddig azzal magyaráztam a dolgot, hogy a rendszer a nagy melegben nem bírja a hűtéssel járó megterhelést. Most kint 18 fok van. Nem csak elveszik az áramot, hanem vissza is próbálják adni, ami csak azt eredményezi, hogy fél órás kihagyásokkal 2 percre visszaadják, hogy a rövid öröm után megint elvegyék. (Közben megint visszaadták, de ez most csak fél perces öröm volt.) Ennek nem csak az emberek, hanem a háztartási gépek is örülnek.

Rendszerhibák természetesen előfordulnak. De egy ilyen hibát, ami ennyi embert érint, hogyan nem lehet orvosolni hosszú hónapok alatt?
Most nyár van. De abba belegondolt már valaki, hogy ha ezek a problémák ilyenkor megtörténnek, télen, a fő fűtési szezonban is elő fognak fordulni? Ha majd a villanykályha fog leállni a -20 fokban, kicsit késő lesz ezzel foglalkozni.

[/columns]
[columns size=”1/2″ last=”true”]

Nem is tudom pontosan, hogy mit akarok ezzel a cikkel. (Közben 1 másodpercnyi árammegadás.) Figyelemfelhívásnak nem jó, mert még a vak is látja a dolgokat, a sok „nincs áram” facebook kiírásból pedig még az ausztráliai kishegyesiek is értesülhetnek a dolgok állásáról. Még csak azt sem hiszem, hogy ezzel megteszek egy lépést a megoldás felé. Nem tudom, hogy ez kinek a felelőssége, Electrovojvodina stb., nem tudom, hogyan lehetne jelezni elégedetlenségünket és azt sem, hogy ezt eddig megtette-e valaki. (Megint megadták 3 másodpercre.)

Nem bojkottra szólítok fel, hogy ne fizessük be az számlákat vagy hogy pontozzuk le az Elektrovojvodina facebook oldalán (most azt sem tudom megnézni, hogy van-e neki egyáltalán). Itt ilyen lépésekkel csak magunk alatt vágjuk a fát és nem oldja meg a dolgokat. Ez a probléma mindenkit érint, Krivaj nélkül lehet élni, azt megértem, hogy nem mozgat meg minden falunk lakóját. De az áram más.

Ezzel a cikkel inkább tanácsot kérnék. Arra szeretném kérni az olvasóinkat, hogy lehetőleg gyűlölködés nélkül osszák meg véleményüket, megoldási javaslataikat. Panaszt kellene tennünk? De kinek? Tüntetni kellene? Aláírást gyűjteni? Nem tudom. De az egyre világosabb előttem, hogy ha nem teszünk semmit, akkor nem is fog javulni a dolog.
Kicsit még várok, hátha az áramszolgáltató „kegyéből” alkalmam lesz még ma megosztani ezt a cikknek nevezett valamit. Ha meg nem, akkor meg lefekszem aludni és reggel megosztom. Jó éjszakát.

[/columns]