Főoldal Piszkozat Tűzzománc, kalligráfia és festészet

Tűzzománc, kalligráfia és festészet

írta: Lakatos Janez
1 hozzászólás 131 megtekintés

Sok embernek van hobbija, amivel csak akkor foglalkozik, ha éppen jut rá idő. Azonban vannak olyanok, akik komolyabban veszik a hobbit, és egy idő után meghatározóvá válik életükben.  Vékony Edit 17 éve él Szegeden, és marketinggel, valamint értékesítéssel foglalkozik. Edit egy igen lelkes és impulzív személyiség, aki teli van energiával. Nem is csoda talán, ha nem egy, hanem rögtön három hobbija van, s mindhárom keletre mutat. Viszont egyik sem hétköznapi, hiszen kevés ember foglalkozik tűzzománccal, kalligráfiával és kínai festészettel.

– Hat évvel ezelőtt találtam rá tűzzománcra, amikor a Szent-Györgyi Albert Agorában volt egy ilyen szakkör. Felkerestem őket, és itt találkoztam Csókási Katival, aki később a mesterem lett. Az első órán odaült mellém és folyamatosan segített, s rögtön új ötleteim lettek, hogy mit lehetne kipróbálni. Kati egy fantasztikus és gyakorlatias tanár, aki azóta is mindig segít. Azt szeretem benne, hogy irányt mutat, hogy hogyan lehet megvalósítani egy elképzelést. Ő egyengette az utamat, hogy ennyire szeressem a tűzzománcot. Két évvel ezelőtt rám talált egy tájkép, ami egy koreai tájképfestő műve. Ez szerelem volt első látásra, amit rögtön megcsináltam tűzzománcból, viszont ezáltal kapcsolatba kerültem a szegedi Konfuciusz intézettel, amely kínai nyelv és kultúra oktatásával foglalkozik. Elmentem egy előadásukra, amit Horváth Janisz tanárúr tartott, a kalligráfiáról és a kínai festészetről. Kiderült, hogy ez mögött sokkal több minden van, és megfogott mindkettő. A festészetben nem vagyok annyira tehetséges, viszont a kalligráfiát nagyon-nagyon szeretem. Ez keleten egy művészeti ág, és az összes mozdulatot meg kell tanulni. Ha ez benne van kezedben, akkor olyan, mintha az ecset táncolna a papíron. Annyira leköti a figyelmemet, hogy a világ megszűnik létezni számomra. Ez a három hobbi így jött egymás után, és mindegyiket szeretem – mondta el Edit, aki a munka mellett igen sok időt szentel a hobbijaira. Amikor kiállításra készül, akkor minden nap gyakorol. Ez a belefektetett idő viszont megtérül, hiszen egy tűzománcával kínai utat nyert.

– A Magyar Állam és a Kínai Népköztársaság a 70 éves diplomáciai kapcsolatuk apropóján kiírt egy pályázatot, amelyen egy alkotással a két nép közti kulturális és turisztikai átfedettséget kellett bemutatni. Ha az ismerőseim nem biztattak volna, akkor nem is indultam volna el ezen a pályázaton. De meggyőztek és elhatároztam, hogy tűzománccal nevezek, viszont rájöttem, hogy nagyon keveset tudok a kínai kultúráról. Ekkor könyveket kértem kölcsön és két hónapig csak tanultam. Tudtam, hogy megtalálom, és a könyvekben valóban ott volt a téma, ami összeköti a két népet. Egy 10×15-ös ékszerzománc lett a végeredmény. Nagyon sok szimbolikát használtam, rajta van a Kárpát-medence és a turul madár, ami a magyar népet szimbolizálja, a kínai népet pedig a sárkány és a kilenc hegy. A két állat egymás felé nyúlik és ez szimbolizálja a két nép egymás felé fordulását – mesélte Edit.

Igaz, hogy először biztatás kellett, hogy induljon a pályázaton, de végül már nyerni szeretett volna. A pályázatra közel 100 mű érkezett be, 49 alkotótól, akik között neves művészek is voltak. Azonban amikor jött a telefonhívás, hogy van-e útlevele, akkor Edit rögtön tudta, hogy nyert, és ő utazik Kínába. Egy egy hónapos felkészülést követően úgy érezte, hogy egy mesebeli világba csöppent.

– Egy állami delegációval utaztam, én mint magyar, két kínai kísérővel. Az egyikük tudott magyarul, a másikuk pedig közép és kelet Európa országiban felel a kínai kultúra bemutatásáért. Tíz napot töltöttem Kínában, és Pekingbe érkeztünk. Egész más világ várt rám, mint amit gondoltam. Annyit tudunk erről az országról, amit hallunk róla, de igazából el sem tudjuk képzelni, hogy bizonyos dolgok mennyire mások, és mennyivel előbbre vannak egyes dolgokban. Biztos vannak szegény részek is, de arra nem jártunk. Rengeteget utaztunk, és nagy távokat tettünk meg, főként repülővel. A gyorsvasutat is volt szerencsém kipróbálni, és valóban gyors. Igazából, nem szórakozni mentem, hanem tanulni. Az volt fontos számomra, hogy sokat megtanuljak a kultúrájukról, az életükről és hogy hogyan látják a világot. Sok mindent meg tudunk tanulni tőlük, mert előbbre járnak. Pekingből elutaztunk Csungking városába, ami a Jangce folyó partján van. Itt egy négy napos hajóúton vettünk részt, és minden nap más városban ébredtünk. Gyönyörű helyeket láttunk, és olyasmiket, amiket nem tudtam volna elképzelni. Művészileg a mennyországban éreztem magam, mert annyira gyönyörű dolgokat alkottak, amikről mi nem tudunk semmit sem – mondta el a fiatal művész, akinek az külön örömöt okozott, hogy talált egy céget Kínában, amely több, mint ezer fajta rizspapírt gyárt. Ezt Magyarországon nehéz beszerezni, de most már Kínából rendeli a papírt és az ecseteket is.

A hobbijai eleve Kelet és Kína felé vitték Editet, de a tíz napos út még inkább ebbe az iránya állította. Szeretné megtanulni a kínai nyelvet és a koreait, és azt, hogy hogyan üzletelnek a keleti emberek. Ennek fontos szerepet szán az életében, mind alkotás szempontjából, mind a munka terén.

– A hobbijaim már többet jelentenek pusztán hobbinál, viszont a jövőképemben a nyelvek és az üzletelés sokkal hangsúlyosabb szerepet kap – fogalmazott Edit.

1 hozzászólás
2

1 hozzászólás

Radmila Marković
Radmila Marković 2020-09-15 - 18:25

Őszinte elismerésem, drága Edit. Sok sikert kívánok a terveid megvalósításához.
Szeretettel: Radmila

Válasz

Mondja el véleményét