Ez a kép 1959-ban készült. A képen láthatók (balról jobbra): Tóth-Bagi tanár (egy rövid ideig könyvelő és beszerző a moziban), Petri Sándor (akkor gépész inas, majd később főgépész), Szügyi Piroska (pénztáros és „mindenes”), Kotta Imre bácsi (a főgépész), Fülöp Tibor (gépészsegéd), Tóth Szilveszter (édesapám, a Petőfi Mozi és Színház igazgatója), guggol: Tóth Zoltán (bátyám 14 évesen, akkor csak beugró segédkező a gépházban). Hiányoznak a képről: Mészáros Rúzsa Annus néni, aki a kezdetektől a színház takarítónője volt, Laki István, aki a kezdetektől a mozi jegyszedője volt (mindig frakkba öltözve szedte a jegyeket), Sáfrány Klári, aki 1963-tól a könyvelője, majd az ügyvezetője volt a már tönkremenőben levő hegyesi mozinak. S végül Jenő bácsi (a vezetéknevét nem tudom), aki a hegyesi első mozgóképszínház gépésze volt, és onnan jött át főgépésznek az új Petőfi-moziba. Hol is volt az az első mozi?
Édesanyám mesélte, mikor 18-19 éves lehetett, elengedték szülei a vasárnap délutáni Mozgóképszínházba. A lányok ennek nagyon örültek, hiszen itt azután szülői felügyelet nélkül találkozhattak kedveseikkel és kéz a kézben nézhették az izgalmas némafilmeket. Szilágyi Gergő vendéglős működtette, az akkor „Zöldkert”- nek nevezett tánctermében a filmbemutatókat. Anyám 1919-ben született és a 19 éves koráról mesélt, akkor ez 1938-ban történt, meglehet, már előbb is.
Mikor az én legénykoromban a Zöldkert már ifjúsági otthonként működött, még akkor is az utcáról belépve a jobb sarokban volt egy kétszer kettő méteres kalitkaszerűség, ami a plafonról lógott le. Alatta 2,20 méteres magasságban üres tér volt. Ez a kalitka volt a gépház, elől egy kis réssel a filmvetítéshez. Mivel, akkor csak némafilmek voltak, a hegyesiek ,,fordították”. A kalitka alja körül volt véve vastag, sötét függönnyel. Oda a Micskó Gyulán kívül senki be nem nézhetett. Arról a Micskóról van szó, aki már idős korában a régi egészségháznak szemben lakott egy összeomló félben lévő vályogházban, ma a volt cukrász Sógor épülete van ott. Minden vasárnap délután telt ház volt. Állva nézték végig a számukra rendkívül izgalmas némafilmeket. Micskó vetítés közben tökéletesen végezte a feladatát. Ha a filmben lőttek, ráütött egy nagydobra, ha egy hölgy lépcsőn szaladt le, kéznél volt neki két kaptafa és a lépésekkel azonosan ütögette az előtte levő asztalhoz. Ha női sikoltás volt, még azt is élethűen imitálta, egy erre a célra készített hatalmas bádogtölcsérbe sikoltott bele. A lódobogást is tökéletesen bejátszotta és állítólag, ha kellet, akkor a ló helyett nyerített is. Szüleim szerint – akkor – humoros és élvezhető volt. A ’30-as évek végén és a háború ideje alatt (1945-ig) azután megjöttek a magyar hangos filmek. Karády, Kabos, Jávor Pál, Szeleczky Zita és a többiek. Majd egy hat-hét éves csend következett.
Mikor a Szövetkezeti Otthon a háború után felépült, már úgy készült el, hogy a színház hozzá lett építve. A balkonnál egy akkor nagyon modernnek számító mozigépházat is kialakítottak. Először a színházi életre fektették a hangsúlyt. Majdnem minden szombaton volt előadás, vagy a szabadkai, vagy az újvidéki színtársulat, esetleg az Újvidéki Rádió társulata vagy zenekara adott műsort és nem utolsó sorban a hegyesiek. Nem csak, hogy telt ház volt minden alkalommal, hanem tőlünk átvitték a színházba az összes székünket (a mozival szemben laktunk), és akinek nem jutott szék, állva nézte végig az előadást. Azután lassan megjelentek a világsztárokkal teletűzdelt hollywoodi filmek Gary Cooper, Ava Gardner, Fred Astair, James Stewart stb. Anyám varrta az első filmvásznat, ami négyszer négy méteres volt. Akkor még fekete-fehér hangos filmek voltak vetítve. Egy vetítőgép volt és nagyon sokszor elszakadt a film. Ilyenkor jött a tíz perces szünet, amit a dohányosok már nagyon vártak. A filmek két tekercsben érkeztek és mikor az egyik tekercs lejárt, akkor jött a nagyszünet. 1956-ban azután megjött az első színes film. Ez már Vistavisionban volt (mi úgy neveztük), ami fél szélesvásznút jelentett. Varrhatta anyám az új, már téglalap alakú vásznat. Az első színes film a Pokolig és vissza – To Hell and back című amerikai film volt Audie Murphy főszereplésével. Óriási volt az érdeklődés, így három napig volt Hegyesen a film. Minden nap délutáni és esti vetítés volt, telt házzal. Alig múlt el egy év és anyám varrhatta az új vetítővásznat, a mostan is érvényben levő szélesvásznú filmek vetítésére alkalmasat. Mi ezt Sinemascope-nak neveztük. Ekkor már igazi mozikultusz alakult ki a faluban. Az első színes, szélesvásznú film az Arthur király és a Kerekasztal vitézei c. amerikai film volt, melyet szilveszterkor mutattak be. Igazi újévi műsor volt, mert a film vetítés után Tatus bácsi bűvész utatványokkal szórakoztatta a közönséget, majd éjfélig tombola volt. A főnyeremény egy sült malac. Meg kell említenem, ekkor már az előcsarnokban fel volt állítva Újvári Bélának a sankja és a Cukrász Sógor pultja. Igazi újévváró hangulat volt. Ettől kezdve jöttek a jobbnál jobb filmek. Óz, a csodák csodája (Óz a nagy varázslóként volt nálunk lefordítva), Elfújta a szél, Észak, Észak-Nyugat, Gene Kelly fantasztikus revü filmjei. Ekkor már két vetítőgépe volt a mozinak, és nem kellett várni míg a másik filmtekercset kicserélik. Mégis nagyon sokszor szakadtak el a filmek. Most elárulom miért is volt ez. Hegyes általában Verbászról, Belgrádból vagy Szabadkáról kapta a filmeket. Petri Sanyi vette észre, hogy a filmtekercsben néhol egész képsorok vannak kivágva és valójában az ottani összeragasztásoknál szakad el a film. Ettől kezdve mi is gyűjtöttük a képkockákat. Emlékszek, mikor bátyám hazahozott néhány filmkockát a Maugli c. filmből, esténként elemlámpával vetítettük a szoba falára és nem tudtunk betelni a gyönyörű színekkel.
Nem hagyhatom ki a történetből a szinkron fordítókat. Az első Rótsing Gyula tanár volt, aki egyszerűen fantasztikusan értett a dolgához. Később Krizsán Barna Inci (Pokol Jóska felesége) fordított, szintén kiválóan, azaz a filmek szerb feliratát mondták mikrofonba.
Néhány szó a csapatról. Jenő bácsi már idős volt és az 50-es évek közepén elment nyugdíjba. A piac-tér sarkán lakott, ahol valamikor a Szalma Pista virágüzlete volt. Volt egy angóra macskája, ami egész nap az ablakban ült. Fülöp Tibor a hatvanas évek elején rukkolt be, és katonaság után boltosként folytatta életét. Szügyi Piri nagyon sokáig a mozi pénztárosa volt. Idősebb korában megismerkedett egy szerb emberrel, és Szabadkára költöztek. Kotta Imre bácsi egy született humorista volt, mindenkit meg tudott nevettetni (mi több, hasonlított is Charlie Chaplinra). Tehetséges festő is volt. Kotta bácsi a hatvanas évek elején betegsége miatt elment nyugdíjba. Petri Sándor vette át a mozi működtetését, akkor már Sáfrány Klári irányításával, ugyanis édesapám is még nyugdíjba menése előtt otthagyta a mozit. Én 1966-ban berukkoltam, ettől kezdve nem tudok sokat a mozi és színház további sorsáról. Még megemlíthetem, a mozi fénykorában kötelező volt minden vetítésnél egy ügyeletes tűzoltónak ott lenni. A legtöbbször Kecskés Antal önkéntes tűzoltót láttam ügyeleteskedni. Nekem az érdekes az volt, hogy a felső oldalkijáratnál mindig végigállta az ügyeletes tűzoltó a filmet. Még véletlenül sem ült le.
Mivel rég nem jártam otthon, a hírekből csak sejteni vélem, hogy most már mozi nincs, viszont maradt a színház és az igen aktív és sikeres.
Tóth Dénes Arimon,
Szeged-Kishegyes
