Főoldal Tollforgatók Szeptember 10, Dél-Korea

Szeptember 10, Dél-Korea

írta: Bakos Dorisz
1 hozzászólás 82 megtekintés

Azon kedves olvasó, aki már olvasta az újságunkban megjelent „Szeptember. 10, Az öngyilkosság megelőzésének világnapja” címmel megjelent cikkem, már tudja, hogy ígértem egy újabb olvasnivalót, mely ugyanezen témát boncolgatja Dél-Korea szinten. Nos vágjunk is bele!

Bizonyára már többen is hallották, hogy Dél- Koreában az egyik legmagasabb az öngyilkosságok száma. Nos igen… Én, aki már, már megszállottja vagyok Dél-Koreának, azt kell, hogy mondjam, sajnos ez is egy olyan tény, akárcsak az, hogy Dél-Korea fejlett, jómódú ország. A GDP magas, az oktatás és az egészségügy kiemelkedő színvonalú, még másnaposság elleni jégkrémjük is van, illetve olyan világmárkáik, amit gondolom, mindenki ismer (bár lehet eddig nem tudta, hogy Dél-Korához kell kötni), mint a Samsung, az LG, a Hyundai vagy a KIA. Meg van egy olyan szomszédjuk, mint Észak-Korea, ami elrettentő példaként sugallhatja, hogy lehetne ennél sokkal, de sokkal rosszabb is.
És mégis, az összes OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, azaz Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) -tagország közül Dél-Koreában a legmagasabb az öngyilkosok aránya a teljes népességhez viszonyítva. Százezer lakosra 28,4 öngyilkossági kísérlet jut. Vagyis naponta mintegy 30-40 ember vet véget az életének.
A fővárosban, Szöulban található a Han folyón átívelő Mapo híd. 1970-ben adták át, és sajnos népszerű célpontja az öngyilkosoknak. Sokak innen vetik le magukat a mélybe. 2007 és 2012 között több mint 100-an ölték meg magukat itt, többen, mint a főváros többi hídján összesen.
A városi önkormányzat ezt nem hagyhatta szó nélkül. Az öngyilkosháló vagy az ugrást megakadályozó drótkerítés helyett inkább pozitív üzenetekkel árasztották el a hidat, ezzel remélték, így lebeszélhetik az embereket az öngyilkosságról. A kampányba bevonták a Samsung életbiztosításokért felelős részlegét, a Samsung Life Insurance-t, és interaktív korlátokkal szerelték fel a hidat, amely közvetlenül a járókelőket szólítja meg.
Az az, ha közeli mozgást érzékeltek, a korlátok felvillantak, és inspiratív üzeneteket közvetítettek az öngyilkosjelölteknek. Ezeket pszichológusok és öngyilkosság-megelőzési szakértők írták. Még néhány, boldog családot ábrázoló kép is felvillan, ezzel is sugallva a pozitivitást.

Milyen napja volt? Evett rendesen? Ha beszélni szeretne valakivel, miért nem beszél velünk?
– kérdezte a híd, és megadta egy lelki segélyszolgálat telefonszámát.

Az öngyilkosság-megelőző híd óriási siker volt, legalábbis amikor az ötleteket kellett díjazni. Kapott egy Titanium Lion díjat, illetve a Cannes Lions International Festival of Creativity fődíját, harmincöt másik neves díjjal együtt. A PR (Public Relations, azt a tevékenységet jelenti, ahol egy cég vagy szervezet meghatározza, hogyan kommunikáljon tudatosan környezetével) szakemberek dicsérték a kreatív megoldást. Így a városvezetés a Mapo-hidat át is keresztelte az Élet Hídjává.
Mindez 2012-ben történt. Nem tudni, miért, de a következő évben az öngyilkosságok száma a hatszorosára nőtt! 96-an lettek öngyilkosak az Élet Hídján! Hogy, hogy történhetett ez meg? Valószínűleg máig csak találgatások vannak, hiszen soha nem lehet megtudni 100%-as, hogy ki, miért választotta önkéntesen a halált az élet helyett, de azt tudnunk kell, hogy a dél–koreai társadalom hagyományosan az olyan buddhista és konfuciánus értékekre alapozódik, mint a szorgalom, a sztoicizmus és a szerénység. Az egyén bajai másodlagosak, a méltóság vagy, ahogy mondják, az „arc megőrzése” mindenekelőtt való, különösen a család számára.
A válások számának növekedése, az iskolai nyomást elviselni képtelen diákok kétségbeesése, a vállalati kultúra által ösztönzött, munka utáni csoportos berúgások gyakorlata mind azt mutatják, hogy Dél–Korea komoly gondokkal küzd. Az érzelmi problémákról nyíltan beszélni ma is tabukba ütközik – mondta a The New York Timesnak Kim Hjong Szu, a kvandzsui Csoszun Egyetem pszichológiatanára.
A depresszió a koreai ember számára valami olyasmi, amit ki kell bírni és túl kell lenni rajta. Ha pszichiáterrel kezeltetné magát, egy életre rajta maradna a bélyeg, ezért ezt a dél-koreai beteg kizárja, vagy csak titokban teszi.– tette hozzá. A mentális egészség szakértői szerint a lelki zavarokkal küzdő dél-koreaiak sok esetben pszichiátriai magánklinikákhoz fordulnak és készpénzzel fizetnek, hogy a hivatalos egészségügyi lapjukon ne szerepeljen a kezelés. Az is szokatlan számukra, hogy pusztán egy beszélgetésért fizetni kell a pszichiáternek. – Ingyen is beszélgethetek a barátommal vagy a pappal – idézte az egyik gyakori reagálást Csin Szeng Pak, egy ismert szöuli pszichiáter. A páciensek idegenkednek a sorozatos beszélgetésekből álló pszichiátriai kúrától. Pak betegeinek egyharmada kér tanácsot, a többi beéri az orvosságokkal.

Tehát, míg erre nyugaton mi teljesen normálisnak találjuk, hogy segítséget kérjünk, vagy ajánljunk valakinek, akinek szüksége van rá, addig részletesen olvashatta a kedves olvasó, hogy mindez Dél- Koreában, messze nincs így. Nemhogy nem akarnak segítséget kérni, még segítséget ajánlani, sem mernek, akarnak… Véleményem szerint ez nem a rosszindulat, csupán csak, mint már említettem az „arc megőrzése”-ének a tisztelete!
Talán mindezen olvasottak után a kedves olvasó, azt gondolhatja, hogy rideg, zárkózott…a Dél-Koreai nemzet, de ez nem így van! Csak a társadalmi normák, ideológiák és a hagyományok mások. Miután mindezen fogalmakat figyelembe vesszük, és utánanézünk valamennyinek, rájövünk, hogy egy roppant különleges, érdekes és tiszteletreméltó kultúrával állunk szemben.

1 hozzászólás
0

1 hozzászólás

Radmila Marković
Radmila Marković 2020-09-15 - 18:55

Szomorű!

Hozzászólások lezárva.