Gubík László nevével először a Mathias Corvinus Collegium ótátrafüredi téli táborában találkoztam egy panelbeszélgetés keretein belül. Sok mindent érdemes róla tudni, elsősorban
azt, hogy ő a Magyar Szövetség elnöke, azaz jelenleg a szlovákiai magyarság legfőbb
képviselője. Elöljáróban annyit mondott el, hogy a felvidéki magyarság helyzete korántsem
rózsás: közösségét a kollektív bűnösség bélyege terheli, miközben egy több mint nyolcvanéves
dokumentum – a Beneš-dekrétumok – máig ható következményeit kénytelen viselni, amelynek
megkérdőjelezése a mai napig tabu Szlovákiában. László a beszélgetés során sok millió
honfitársunk szívéből, és még több magyar szívéhez szólt, megérintettek a hallottak, és ennek
köszönhetően az én ügyemmé is vált a felvidéki magyarságot érintő történelmi igazságtalanság.
Interjúm elkészítése után abban bízok, hogy a Magyar Szövetség elnökének gondolatai a lehető
legtöbb emberhez eljutnak majd.
Romantikus ember vagyok, büszke délvidéki, tudom, mit jelent a kisebbségi lét, azonban kíváncsi vagyok, északabbra ez milyen. Arra kérlek, hogy szólj most minden felvidéki magyar szívéből: kérlek, mondd el, mit jelent neked, hogy szlovákiai magyar vagy!
Jobb szeretem, ha nemzeti közösségként tekintünk magunkra, nem pedig kisebbségként. Annak
ellenére, hogy a magyar nemzet része vagyunk, s a magyar kultúrát az anyatejjel szívtuk
magunkba, a „határon túliság” szintén szerves része a mindennapjainknak, sőt valamilyen
szinten a jellemfejlődésünknek is. Emiatt is van az, hogy két más-más országból érkező külhoni
hasonló élményekkel, problémákkal és kihívásokkal küzd meg.
Bármennyire is magyarnak tartja magát az ember, a többségi nemzet is rajta hagyja az
ujjlenyomatát. Léván születtem és nőttem fel, s a város már akkor sem volt magyar többségű,
így természetes volt, hogy a lakótelepen vagy a focicsapatban a csapattársakkal szlovákul
beszéltem – sok remek szlovák barátom van a mai napig.
A két kultúra rendkívül hasonló, így nem okoz gondot a barátkozás, ha az ember beszéli a
nyelvet, bár ez a hasonlóság magával hordozza a könnyű asszimiláció veszélyét is.
Nagyapámnak köszönhetően azonban ez az én esetemben szóba sem jöhetett. A felvidéki
magyar történelem, és mindenekelőtt Esterházy János ismerete szintén tőle származik.
A felvidéki közösség kényszerből jött létre, mostanra azonban sorsközösséggé kovácsolódott.
Néha nehéz közöset találni egy csallóköziben és egy Ung-vidékiben, de mégis sikerült eggyé
kovácsolódni az évek alatt. Mi vagyunk Mikszáth és Márai, Esterházy és Duray, miénk a
pozsonyi kifli és a paprikás kattancs, de valahol a miénk a kofola és a horalky is.
László, biztos vagyok benne, hogy óriási a nyomás rajtad, hatalmas dolgok nehezednek a vállaidra. Milyen érzéssel tölt el mindez? Inkább felemelő, vagy nyomasztó? Ilyen esetekben is érvényes az a mondás, hogy teher alatt nő a pálma?
Mindenképp érvényes, de semmiképp sem nyomasztó. Mindig abból indulok ki, hogy ha nem
mi, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor? Durayt már említettem, én politikai nagyapámként tekintettem rá. Ha csak az ő megpróbáltatásait vesszük, amelyeken keresztül kellett mennie a
felvidéki magyarság érdekében, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy az én helyzetem rendkívül
kedvező – Esterházy János mártírgróf sorsáról nem is beszélve.
Ha az ember az ő példájukat követi, és mindig a legjobb tudása alapján szolgálja a közösséget,
bármekkora is a kihívás, szívesen áll elébe. Így van ez a félmillió felvidéki magyar
képviseletével is.
A Magyar Szövetség 2019-ben jött létre, elődjei a Magyar Közösség Pártja és a Most–Híd voltak. Hosszú út vezetett el odáig, hogy Szlovákiában egy egységes magyar párt induljon el, amely ideológiáktól függetlenül képvisel minden magyart. Mit gondolsz, milyen tanulság vonható le az elmúlt évtizedek politikai huzavonájából? Minden felvidéki egyetért azzal, hogy ez most csak együtt sikerülhet?
Ha csak egy következtetést kellene levonni az elmúlt 10 évből, egyértelműen az lenne, hogy a
megosztottság nem vezet sehova, főleg nem a parlamentbe. Drága tanulópénz volt az elmúlt
évtized, azonban mostanra mindenki megtanulta, hogy csak egyetlen magyar párt lehet sikeres,
és erre a felvidéki választópolgárok is nyitottak.
Az országjárásaim során a legtöbbször visszatérő igény egyértelműen az egység megteremtése.
A leggyakrabban elhangzott mondat talán a „majd, ha végre összefogtok, akkor rátok
szavazok”. Hát, kérem, az összefogás megvan, a szövetség létrejött, egyetlen magyar párt áll a
talpán. Rendkívül fontos, hogy a Magyar Szövetség minden felvidéki magyar (és akár a többi nemzeti
közösség) pártja legyen, gyűjtőpártként kell működnie. Önálló, jól körülírható politikát kell
folytatnia, függetlenül Pozsonytól és Budapesttől, a szlovák pártokat pedig partnerként kezelni,
az alapján, milyen (magyar) ügy mentén tudunk együtt dolgozni.
Szlovákiában 2027-ben lesz országgyűlési választás, amelyen ti is indulni fogtok.
Feltételezem, legfőbb célotok a parlamentbe való bejutás. Ha a dolgok a lehető legjobban alakulnak, mit gondolsz, hogyan tudtok majd lavírozni a szlovák politikában? Milyen tervekkel rendelkeztek?
Nem csupán a bejutás a cél, mi arra kérjük a mandátumot a felvidéki magyarságtól, hogy
méltóképp tudjuk képviselni a közösségünk ügyeit. Ezt pedig csak az A-ligába való visszajutás
teszi lehetővé, ez az egyetlen eszköz arra, hogy a magyarok és a déli, valamint keleti régiók
méltóképp képviselve legyenek. Amióta nincs magyar párt a parlamentben, egyértelműen
látható, hogy ezeket a régiókat a szlovák kormányok teljesen elhanyagolják. Nemcsak a
gazdasági fejlesztések maradnak el, hanem a jogállási törvények sem születtek meg. A
nemzetiségi közösségek jogállásáról szóló törvény, a nemzeti tanácsok létrehozása és az
önkormányzatiság bővítése mind-mind olyan témakörök, amelyeket csak mi képviselünk.
A politikai lavírozás pedig olyan kihívás, amely érdekessé teszi a parlamenti létet. Ahogy már
említettem, a választóink önálló politizálást várnak tőlünk, amelyből nem vagyunk hajlandóak
alább adni. Nemzetiségi pártként azonban elkerülhetetlen, hogy partnereket találjunk céljaink
elérésére. Megvannak a saját vonalvezetőink és a vörös vonalaink egyaránt, amelyekből nem
engedünk semelyik szlovák párt kedvéért vagy ajánlatáért.
A panelbeszélgetés során először hallottam részletesen a Beneš-dekrétumok mai napra is kiterjedő következményeiről, a kollektív bűnösségről és a jogtalan vagyonelkobzásról. A szlovák kormány álláspontja azonban megingathatatlannak látszik mindeddig. Látsz esetleg esélyt arra, hogy valamilyen úton-módon oldódjon a jelenleg tapasztalható feszültség? Szerinted mi jelentheti a kulcsot?
Csak akkor születhet megoldás, ha a szlovák kormány nem érzelmi alapon kezeli a problémát, valamint szembenéz a földelkobzások tényével. Jelenleg ennek ellentétét teszi: a Beneš-
dekrétumok megkérdőjelezését összeköti Szlovákia létezésének és területi integritásának megkérdőjelezésével, míg a földelkobzásokat egyszerűen letagadja.
Az egyetlen jelenleg járható út az egyidejűleg belföldről és külföldről érkező nyomás. Míg a
hazai fronton tüntetést és konferenciát szerveztünk, petíciót indítottunk, addig az európai
intézményi rendszer lehetőségeit használtuk ki külföldön. Képviselet hiányában ez nehezebb,
azonban Vincze Loránt, az RMDSZ EP-képviselője, Tárnok Balázs, a párt külpolitikai szakértője és a FUEN alelnöke, valamint Fiala-Butora János nemzetközi jogász és a párt Beneš-
munkacsoportjának tagja kiváló munkát végeztek és végeznek annak érdekében, hogy az ügyet az európai intézményekben és a tengerentúlon is megismerjék.
A Beneš-dekrétumok Magyarországon is napirendi témát jelentenek. Úgy látom, harc folyik a felvidéki magyarok szimpátiájáért. Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy itt most nem az ígérgetés a fontos, hanem az, hogy ki mit tesz meg az ügyetekben. Mi a helyzet valójában, a morális támogatás mellett milyen kézzelfogható nyomai vannak annak, hogy az anyaországiak kiállnak mellettetek?
Hálásak vagyunk a magyarországi segítségért, különösen a nemzetpolitika kiállásáért, azonban
rendkívül fontos, hogy az ügy ne a magyarországi belpolitika kampánytémája legyen.
A Szlovák Földalap Ján Marosz irányítása alatt már egyszer leállította a kobzásokat, most pedig
a Magyar Szövetségnek kell ezt elérnie, ehhez pedig vagy az európai intézményrendszeren,
vagy pedig a parlamenti jelenléten keresztül vezet az út.
Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod, miért érdemes ma egy felvidéki
magyarnak a Magyar Szövetségre szavaznia, mi lenne az?
A kérdésed magában foglalja a választ is, hiszen benne van, hogy egyetlen – mi vagyunk az
egyetlen magyar párt Szlovákiában, az egyetlen párt, amely a magyarok és az ország más
nemzetiségeinek képviseletét, valamint a déli és keleti régiók felzárkóztatását tartja a
krédójának.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke
