Egyik, legősibb emberi tapasztaltunk a csodálkozás. Szemünket nappal a magas, kék égre szegezve, éjszaka a Tejút csillagait fürkészve. Mi van odafenn, túl a képzeleten? Mit láthatnak a madarak délceg röptükről, a föld felé tekintve? Mi rejlik a felhőkön túl? Mi húzódik az ég óceánjának fordított mélységében? Vannak, a mi Földünkön kívül, máshol is más emberek, akik ugyanúgy ezt kérdezik? Van ott valaki?
Tegnap, 2018. február 6-án sikeresen fellőtte a milliárdos, Elon Musk cége, a SpaceX Falcon Heavy rakétáját, a hordozó kapszulában stílszerűen egy vörös elektromos autóval, egy Teslával. Nem sokkal pályára állítása után pedig a két segédhajtómű visszatért a Földre. A főhajtómű sajnos elveszett – nem maradt elég üzemanyaga és pár fúvóka is meghibásodott, így a tengerbe csapódott – de ez mégsem kisebbíti ezt a hihetetlen teljesítményt.
Történelmi jelentőségű volt a tegnapi nap, sokan ismét az égre tekintettünk és újra elhittük a gyerekkorunk meséit, az első űrsikló küldetések idejéből: az ember kimerészkedhet a világűrbe, van ráció új, idegen világok felfedezésére. Az emberiségnek szüksége van Elon Musk szerű látnoki erővel rendelkező, előretekintő emberekre. Míg mások atomfegyvereket építenek, hogy egymást fenyegessék az emberek által nevetséges mód meghúzott, a természetben nem is létező határok között elterülő országaikban, addig a bátor szívű emberek előre és felfelé tekintenek.
Talán még megérhetjük az első ember Marsra lépését, talán láthatjuk, amint ellentéteiket leküzdve a világ nemzetei egy emberként kapaszkodnak a csillagok felé. Végül csak itt hagynám a Star Trek Enterprise nyitódalát, Russel Watson Faith of the Heart című számát, melyet a klippel együtt meglátva mindig elérzékenyülök. Szóljon hát minden úttörőért, akik előbbre lendítettek bennünket, akik képesek voltak előre tekinteni és bizonyítani, az emberiség nem csak pusztítani képes, hanem valami egyedülállót, valami jóval ember felettit és képes alkotni.
