16 èves koromig nem sok minden èrdekelt. Más voltam mint a többiek. Sohasem voltam a legmenőbbek között, nem is vágytam rá. Sokak szerint túl sok álmom volt. Való igaz, a kèpzeletem rengeteg tervet szőtt. Anyámon kívül nem volt olyan szemèly aki foglalkozott volna velem. Egy barátom volt, de szerintem csak azèrt barátkozott velem, mert jó tanuló voltam. Szégyen. Mikor betöltöttem 16. èletèvemet elhatároztam, hogy változtatni fogok magamon, a szemèlyisègemen. Gondoltam ezt…akkor.
Ha „tudják” ki voltál 16 èvig… vagyis tudják, hogy senkihez nem közeledtèl évekig, nehèz a hirtelen változást elfogadniuk, felfogniuk. Nem mintha annyira elakarnák fogadni!
Egy hónap után minden megváltozott. Pozitívan? Áh, dehogy. Új iskola várt rám, az új külsőmmel. De! A szemèlyisègem semmit sem változott. Hivatalosan is láthatatlan lettem. Sokan közeledtek hozzám, de tudtam, hogy valami nincs rendben. Mièrt van az, hogy mindenki egyforma? Èn meg?… Én más vagyok. Egy idegen.
„Másnak” lenni nehèz volt. Nem volt könnyű pozitívan hozzáállni az emberekhez. Rájönni, hogy nincs baj velem, csak más volt az èletszemlèletem… Hát mit is mondjak?! Szörnyű volt! Magányosságomat csakis èn tudtam eltemetni. Örökre. Hogy mi törtènt?
Minden akkor kezdődött amikor találkoztam vele…
(Major Lili)
Az idő múlik
Az idő múlik.
A homok pereg.
Mind ugyanabból vagyunk.
Mégis mások leszünk.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Álmodozni nincs idő
Most már tenni kell valamit.
De mit?
Az idő múlik.
A homok pereg.
Nincs olyan könyv
Mi leírná, tenni
Most mit kell.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Álmodom vagy igaz ez?!
Mindjárt vége lesz.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Ide harmónia kell!
A zene harmóniája ez.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Ez segít.
Vagy semmi sem.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Kibontakozni?
Lehetetlen.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Egymást megismerni
Szinte lehetetlen.
Az idő múlik.
A homok pereg.
Mindjárt lejár.
Vajon mi lesz?
(…)
Az idő lejárt.
A homok lepergett.
Mindennek vége lett.
Az idő újra múlik.
A homok újra pereg.
Elölről kezdődik
MINDEN.
(Paulyuk Jenifer)