Sinkovics Etelka egészségügyi nővérrel beszélgettem, aki az újvidéki gyermeksebészeti klinikán dolgozik. Mindennapi munkáját a műtőben végzi, a beteg gyerekek altatásában vesz részt.
Miért választotta ezt a hivatást? – teszem fel neki az első kérdésem.
Azért mert szeretek segíteni az embereken, és nagyon szeretem a gyerekeket. Nagy kihívás a részemről még a mai napig is.
Miből áll a munkája?
Munkám abból áll, hogy az altatáshoz előkészítem a gyógyszereket, ellenőrzöm az altatógépek működését, a monitoringokat szintén (ez kíséri a vitális funkciókat). A műtét alatt különböző gépek vannak, amivel elősegítjük, hogy az altatás minél biztonságosabban bonyolódjon le. Részt veszek a műtét előtti előkészületekben. Itt gondolok a páciens lelki előkészületére is, elmagyarázom, hogy ettől a perctől kezdve mi fog vele történni, majd elvégzem a különféle injekciók beadását, intravénás kanülök behelyezését. Továbbá bármilyen kérdése, félelme van a kis betegnek, igyekszem megnyugtató válaszokat adni. Szinte elsőként az altatóorvossal együtt részt veszek a sürgősségire érkező súlyos beteg elaltatásában, újraélesztésében. Ezen kívül részt veszek különféle diagnosztikákban is, ezalatt értem mágneses rezonanciát, cétét (CT) és ultrahangos vizsgálatokat. Itt azért van ránk szükség, mert ezek a vizsgálatok nyugalmi állapotot igényelnek, de viszont a sérült gyerek nem mindig nyugodt, ezért ilyenkor elaltatjuk őket.
Hogyan kezd el beszélgetni a gyerekekkel?
Mosollyal várom őket, megkérdezem, hogy hívják, én magam is bemutatkozom, majd felteszem a kérdést, hogy mije fáj, vagy hogyan sérült meg.
Van-e olyan gyermek páciense akivel kapcsolatban maradt?
Igen, van több is és nagyon jó kapcsolatot ápolunk.
Volt már biztos olyan eset a gyerekekkel, hogy nagyon féltek, ilyenkor mit szoktak csinálni?
Először is a szülőknek engedélyezzük, hogy a beteg mellett legyen mindaddig, amíg nem tolják be a műtőbe. Ha szülő nélkül jön a gyerek, akkor átvesszük a szülői szerepet is. A gyerek bizalmába férkőzünk, vigasztaljuk, őszintén elmondjuk, mi is fog valójában most történni vele, kérdéseire feleletet adunk, elmondjuk, hogy fáj, nem fáj, vagy csak kicsit fog fájni, stb.
Azoknak a gyerekeknek mit üzen akik erre a szakra szeretnének menni?
Ezt a hivatást csak olyan személy válassza, aki humánus beállítottságú, önfeláldozó és mosolygós, jókedvű, pozitív személyiségű.
Beszélgetésünk végén megköszöntem az interjút, és további sok sikert kívántam a munkájához.
Ország Anita, 7.a osztály
