Egy hideg nap van ma. Itt állok Újvidéken, a Párizsi kommün utca végén. Fütyül a szél a fülembe, és keresem a házszámot. Tudniillik itt lakik a nagybátyám, Németh István, aki az utóbbi időkben gyengélkedett. Augusztusban ünnepelte a nyolcvanötödik születésnapját, és eddig jó egészségnek örvendett. Gyakran járt Kishegyesre, de mostanában egyre ritkábban látjuk. Már nagyon vártam a találkozást, és örömmel szorítottam meg nagy, csontos kezét. Közben szóba elegyedtünk. S többek között megkérdeztem tőle:
Mikor döntötte el hogy író lesz ?
– Nem döntöttem el, de a kertetekben szerettem volna valami szépet írni, mint például Gárdonyi, Móricz Zsigmond. Írtam volna akár egy falevélről is, amit átvilágít a nap.
Mi az első megírt könyvének a címe és a története ?
Egy pillanatra összevonta szemöldökét, mint aki kicsit gondolkodik. És ezt felelte:
– Az első könyvem alighanem A parasztkirályság című könyv volt.
Hány könyvvel büszkélkedhet?
– Pontosan nem tudom, de harmincvalahánnyal.
Melyik könyve lett szerinte a legérdekesebb, amire nagyon büszke?
– Tudod, nem vagyok büszke természetű, de arra jó gondolnom, hogy legalább tizenöt olvasókönyvben ott van a nevem.
A történetek igazak vagy hamisak?
– Is-is, van egy kicsi az életből merített történetekből, meg van hozzáadás is.
Mi a hobbija?
– Most a bélyeggyűjtés.
Németh István szeret írni. Utolsó műve egy válogatás volt a gyermeknovelláiból. A könyv címe Felhőnézők. Épp most készül egy újabb válogatott novelláskötete.
– Csak még egyet tudok mondani: megöregedtem. Közben az idő nagyon eljárt. Ilyenkor már nagyon gyorsan alkonyodik.
A könyv megjelenéséhez sok sikert kívántam. Jó egészséget egy újabb könyv kezdéséhez is. Ismét erős kézfogással váltunk el a következő viszontlátásig, sok-sok jót kívánva egymásnak.
Németh Attila, 7.a osztály
