Az Egység Labdarugó Klub az elmúlt három évben lassan, de biztosan feltornázta magát arra a szintre, ahol utoljára 2007-ben volt, amikor a szabadkai körzeti ligában második helyen zárta a bajnokságot. Akkor volt a legerősebb, ami a szervezettséget és az anyagi hátteret illeti. Sajnos onnantól egyre csak romlott, egyre csak leépült, majd 2016-ban az akkori Egység vezetősége felvetette a klub bezárásának gondolatát. Az volt a problémájuk, hogy nincs pénz, nincs játékos, és a falu nem érdekelt a labdarúgás iránt. Szerencsére sikerült az ellenkezőjét bebizonyítanunk! Örülünk, hogy nem adtuk fel, bár nem volt könynyű idáig eljutni, de megérte!
Ahogy a múltkori beszámolóban már írtam, hogy az Egységre idén érdemes lesz odafigyelni, úgy a mostani eredmények engem igazolnak. A 2018/2019-es bajnokság júniusban fejeződött be, ahol az Egység az ötödik helyen zárt. Összesen kilenc csapat volt akkor versenyben a Topolya-Kishegyes községi ligában, ezzel az eredménnyel nem voltunk megelégedve, és sokkal többet szerettünk volna. Ezek után eldöntöttük, hogy mindenképpen feljebb szeretnénk jutni, de ehhez a következő bajnokságon elsőnek kell lenni, ami azt jelenti, hogy szinte minden meccset meg kell nyerni. Ezzel a játékoskerettel ezt azonban lehetetlen volt elképzelni, így hát erősítettünk. A tavalyi idényből itt maradt játékosaink névsora a következő: Miljkovity Sz., Tóth P., Petri D., Đuranović D., Miljkovity D., Szvoreny Sz., Bakos Á., Perazić, Đorđević V. (kapus). Ősszel a következő játékosok csatlakoztak: Arambašić, Perović Marko, Perović Mirko, Olah, Dabanović, de többen hazajöttek a szomszéd klubból is, mint Vince és Mendler, de Gvozdenović G. is játszik, amikor itthon van.
Sajnos ide tartozik az is, hogy sok jó hazai játékosunk a jobb megélhetés után kutatva elhagyta a falunkat, és ez ránk is rányomta a bélyegét, így arra kényszerültünk, hogy pótoljuk őket vidékről, vagy ahonnan tudtuk. Próbáltunk olyan csapatot összehozni, amivel már versenybe tudunk szállni az első helyért. A bajnokság felén túl vagyunk, és tizenkilenc ponttal a második helyet foglalta el az Egység. A táblázatban felettünk a Tomislavci csapata áll, 21 ponttal. Azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, mert ezt a lemaradást be tudjuk hozni.
Lehettünk volna elsők is, de ez a sport nem egyszerű. Rengeteg tényező közrejátszik a teljesítés során. Ez egy csapatjáték, így mindenkinek ki kell venni a részét egyformán, ami pedig nagyon fontos, hogy rendszeresen kell járni az edzésekre, így nyert ügyünk lenne. A bírók, az ellenfeleink agresszivitása, az első 5-10 percen belül, de nem egyszer már a harmadik percben kapott gól, mind kihatnak a csapat pszichéjére. Aki követi az Egységet, illetve a Facebookon való tudósításainkat, az tapasztalhatta, hogy a csapatunknak nincs könnyű ellenfele, a leggyengébb csapat is fel tudja adni a leckét. A gyenge csapatok is kétszáz százalékos erőbedobással jönnek ellenünk, itt megemlíteném a Pobeda csapatát, de akár a bácskossuthfalvi Slobodát is.
Jól állunk, és bízok Baranyi Béla bácsi szakértelmében is, hogy átlátta a gyengeségünket, és ezek javításán fog dolgozni. Lesz rá idő, mert a bajnokság csak tavasszal, április elején indul. Említenem kell még a háttérben folyó munkálatokat is. A Helyi Közösségnek köszönhetően százezer dináros támogatást hagyott jóvá a fő- és melléképületek kimeszelésére. Utoljára hat évvel ezelőtt, az Egység 100 éves évfordulójára történt ilyen nagyobb felújítás. A lelátót is felújítottuk, 250 műanyag széket kaptunk, szurkolóink nagy örömére. A lelátót is teljesen lefestettük fehérre, majd Kormos Róbert, kishegyesi festőművészünk, kékkel kirajzolta a klub nevét.
Rápóti Zsolt
