Főoldal Archívum2007-11 A kishegyesi ipartestület zászlaja

A kishegyesi ipartestület zászlaja

írta: Szó-Beszéd Adminisztrátor
0 hozzászólás 475 megtekintés

Figyelem!
A következő bejegyzés a Szó-Beszéd nyomtatott kiadásából származik, így annak tartalma esetlegesen elavultnak tekinthető. A Digitális Archiválási projektünk során végrehajtjuk a fellelhető összes Szó-Beszéd kiadás digitalizálását és közreadását további felhasználás céljából. A alábbi cikk nyomtatásban a Szó-Beszéd 2007. novemberi számában jelent meg.

 

*A felhasznált dőlt betűs idézetek A kishegyesi Ipartestület jegyzőkönyvei 1923-1926-ból valók. (Magángyűjtemény, másolata a Szabadkai Levéltárban, F: 251.1 KÉL.Visit. Can. I. Kishegyes)

A rendszerint rúdra erősített, szögletes, főként téglalap alakú, általában színes és jelképes ábrázolással díszített vagy felirattal ellátott szövet, mint valamely közösség jelvénye vagy valaminek a jelzésére használatos eszköznek, a zászlónak hosszú-hosszú hagyománya van. Országoknak, hadseregeknek, katonai egységeknek, néhai főúri családoknak, váraknak, városoknak, különböző testületeknek stb. megvolt vagy megvan a maga zászlaja.

Az ipartestületi zászlót a néhai céh zászlóból kell eredeztetnünk. A hegyesi kovácsok, takácsok, szűrszabók, gatyaszabók, szűcsök, csizmadiák és tímárok 1815-ben kapták meg vegyes céhük privilégiumát. Az újonnan alakult céhnek volt szabályzata, ez sajnos nem maradt fenn, de a tartományi levéltárban többet is őriznek, többek között a topolyai céh szabályzatát, igaz, csak másolatban. Ezek a szabályzatok szó szerint megegyeznek, csak bizonyos eltérések vannak, ilyenek a helyi jel-legre vonatkozó adatok. Mindez lehetővé teszi számunkra, hogy rekonstruálhassuk a hegyesi vegyes céh szabályzatát.

A céhszabályzat részletesen szabályozza a mesterek, segédek viselkedését, de kitér vallási kötelezettségeikre is. A harmincadik pontja, amely a mester emberek és Legények kötelességekről szól, ezt írja: Mivel pedig minden jól el rendezett társaság fő céljának kell az Isten tiszteletnek, és félelmének lenni, minden Mester Emberek, és Legények, akik keresztény katholikusok, az előre rendin meg hívattatásra, minden Fertál esztendőben, vagy kántor hetekben Mondandó Mise áldozatora diszes ruhában megjelenni tartoznak. Azon Mesteremberek vagy Legény ki elégséges és Céhmesternek előre tuttul nem adott ok nélkül meg nem jelennének, első ízben ugyan ha Mester 20, ha Legény 10, a második ízben 40 vagy 20 xroknak (krajcároknak) a Céh Ládába be fizettetésével büntettetik meg. Ezt azonban egyedül a Romai Katholikusokrul semmi képp se azokrol szükség érteni, kik más azon helybeli és eltűrt valláshoz tartozandók. Hovatovább a mesterember vagy Legényájtatosság vagy ama tett közönséges Esztendőként való, Processiok alkalmatosságával, a hol ezek szokásban vagynak jelessen az úri napi Procession, melyre minden katolikus Céhbeli Zászlójokkal olyan melyet egy legény könnyű szerrel vihessen el mulaszthatatlanul meg jelenni tartoznak…

A céhbeli szokásokból sokat átmentettek az ipartestületek szabályzatai. Ezek közül csak egyet említek, mert sok helyen még napjainkban is él, ez pedig A meg holt Céhbeliek eltemettetéséről és kikeseresérül, amelyről a harmincnyolcadik cikkely rendelkezik. A szöveg nem fogalmaz világosan ebben a kérdésben, már ami a zászlónak a temetésre való vitelét illeti. Úgy látszik, ez a szokás később alakult ki, amikor a zászlónak már világi célokra való használata is lehetségessé vált.

A meghalt céhbeli iránti tiszteletadásról ezt írja a szabályzat: Ha valamely Mester ember, Legény, inas, vagy a Mesterembernek felesége, avagy Gyermeke meg halálozott, ennek eltakarítására tartozik minden Mesterember és Legény, megjelenni, egyébn ha Céh igen számmal volna, ugy hogy illy eltemettetés minden héten, vagy igen gyakran megtörténnék, s ez által a Céhbeliek élelmek keresetétől igen vissza tartoztatnának, ekkor leg alább nagyobb résznyire váltva, a helybeli Elöljáróság által meghatározandó mód szerént, köteles leszen ezen tisztelet megtételére.

A kishegyesi iparosok zászlajára vonatkozó első adat 1896-ban kelt. Balassy Endre plébános kérelemmel fordult a kalocsai érsek¬séghez, engedélyezzen egy új zászló vásárlását az iparosok részére. Levelére 1896. július 13- án Mayer Béla érseki helynök a következőket válaszolta:

E hó 10-én 241 sz. a. kelt kérelmére, tekintve, hogy az iparosok elpusztult zászlaja helyébe beszerzendő uj zászló a templom tulajdona lesz s csakis istentiszteleti czéljainkra fog használtatni s tekintettel másrészt a templompénztár előnyös állapotára, ez esetben megengedtetik, hogy az iparosok ezen új zász-laja a ./. a. visszazárt költségvetés egyszázötven forintnyi költség a syndicusukkal egyetértőleg, utólagos rendes számadás kötelezettsége mellett a templompénztárból kifizettessék.

A levélhez mellékelten található Gavora József budapesti Váci utcai kereskedő 1896. június 12-én 150 forintról kiállított számláját. A kereskedő megküldte a zászló anyagának mintáját, a valódi ezüstrojt és a paszománt, valamint a sarokdísz mintáját.

A számla jelentőségét emeli, hogy megadja a zászló pontos méreteit és tartozékait: Költség Számla A bácshegyesi iparosok részére készítendő zászlóról Egy 2 méter hosszú 150 ctmtr széles az I. mellékelt selyemdamasztból készítve. Olaj festett (2) képpel mindkét oldalon. Valódi ezüst rojttal és bojtokkal, a képek körül szintén mellékelt valódi ezüst paszománttal. A zászlónak azon sarkaiban, hol a bojtok vannak, mindkét oldalon a mellékelt rajz szerinti sarok dísszel, mely olaj festve valódi ezüsttel ezüstölve készíttetik. Tűzben ezüstözött zászló csúccsal fényezett rúddal, amerikai bőrvászon áthúzóval.

A zászlót Balassy Endre plébános, Szokolovits Pál és Fontányi Vince egyház gondnokok vették át. Mayer érseki helynök levelében a legfigyelemreméltóbb, hogy megemlíti Balassy plébános kérelmének indokát: az iparosok zászlaja elpusztult. Megkockáztathatjuk azt a megjegyzést, olyan zászlóról lehetett szó, amelyet korábban hosszú időn át – tehát már a céhkorszakban is – használhattak.

1924-ig semmi adat nincs az ipartestület zászlajáról. Az áprilisban tartott tisztikari ülésen az elnök javasolja, kérelmezni kellene a (iparos)zászló használatának jogát, hiszen az az Ipartestület tulajdona és a római katolikus templomban van jelenleg. Jegyzőkönyvet kell felvenni, amelyben két idős iparos megerősíti, a zászló az Ipartestület tulajdona. Ezt a jegyzőkönyvet mellékelni kell a kérelemhez, amelyben kérjük az egyháztól a zászlót, hogy azt ünnepeken és temetésekkor használhassuk.

A június 2-án tartott tisztikari (igazgató-bizottsági ülésen) Pecze András testületi elnök javasolja, amennyiben Merta Alajos és Frindik Tóbiás jegyzőkönyvileg igazolják, hogy a templomi kék zászló az Ipartestület tulajdona, meg kell erősíteni a testület óhaját az említett zászló használatával kapcsolatban, meg a templomi körmenetekben a már eddig már bevett más szokásokat is.

A kérelemben fel kell tüntetni, hogy:

  1. a templomban levő kék zászlót kivihessék az iparos temetésekor;
  2. maradjon meg továbbra is az iparosoknak az az ősi joga, hogy ők vigyék Krisztus szobrát a templomi körmenetekben;
  3. a körmenetkor az iparosok vigyék az oltári szentség feletti baldachint, valamint a körmeneti duplereket (nagy viaszgyertyát)
  4. engedélyezze az egyház ezeknek a duplernek díjmentes használatát az iparos temetésekor;
  5. Amennyiben ezeket engedélyezik, az iparosság kötelezettséget vállal, felel értük és a felmerült költségeknek reá eső részét viseli.

Láttuk, a céh statútuma szigorúan megszabja a mesterek és legényeik vallási kötelezettségeit. Idéztük Mayer Béla levelét, de a fenti idézet is azt tanúsítja, a hegyesi ipartestület szorosan kötődött az egyházhoz. Ezt igazolja a zászló-csúcs B oldala, az ipartestület jelvényébe egy kereszt van beszúrva.

A zászló sorsát illetően 1935. február 25-án a következőket jegyezték be:

Elek András mészáros panaszolja, hogy a testület zászlaját a templom padlására dobták. Kéri, vegyék le onnan, és helyezzék azt a megfelelő helyre. Egyben ajánlja, a Testület költségén hozzák rendbe a zászlót.

A tisztikar úgy határozott, megkérik a plébánost, hogy a zászlót a templomban helyezhessék el.

Az 1935. március 24-én tartott évi közgyűlésen ismét szóba került a zászló-ügy. Elnök jelenti, a régi testületi zászló, amely hosszú ideig a katolikus templomban volt elhelyezve, teljesen elszakadt, emiatt a padlásra dobták. Nem volna szép tőlünk, hogy az őseink vásárolta zászló – amelyet valaha minden nagy ünnepkor, a körmenetben vitték – csak úgy elrohadna. Ajánlja, javítsák meg a zászlót, hiszen annak nagyobb része jó.

Egy három-négy tagú bizottságot javasolt, akik a tisztikarral egyetemben kidolgozzák a felújítás módját, a zászló újbóli felszentelését, és csak ezek után helyeztessék vissza a templomba. A restaurálás költségeit a felszenteléskor eladott és a zászlórúdra felkerülő díszszegek árából fedeznék. Reméli, a testületnek ebből lesz anyagi haszna.

A közgyűlés hosszú vita után úgy határozott, a javításával Sági Józsefet, Nagy Mihályt és Csáki Mihályt bízzák meg. A pünkösdi zászlószentelés feladata pedig Hornyák Alajos elnökre és Tóth Lajos alelnökre hárult.

1935. június 9-én az ipartestület a zászlószenteléskor ünnepi közgyűlést tartott. Több magas rangú vendég: dr. Szántó Gábor népképviselő, Veselin Petrovic járási elöljáró, Keller Béláné zászlóanya, Keller Béla gyógyszerész, Hornyák Alajos elnök, Pecze Péter alelnök, Körmöczi István pénztárnok, Jasa Mutic testületi jegyző, Ács Ferenc; Blaskovity István, Balázs István, Burján János, Balázs Antal, Balász Lajos, Csóré Antal, Csáki Mihály, ifjú Csernus Dániel, Cséki Imre, Dévity Imre, Svetozar Davidov, ifjú Elek István, Frindik Pál, Frindik József, idős Fejfár Ferenc, ifjú Fejfár Ferenc, Fülöp István, Gombár Lajos, Győri János, Horváth János, Hoffmann Fülöp, Hadnagy Antal, Horváth György, ifjú Hadnagy István, Horváth Ferenc, Kormos Péter, Körmöczi Mihály, Krumesz Károly, Kertész Sándor, Kurin János, Kormos István, Lukács István, Mátyus Antal, Merta Antal, Malkácsi József, Mészáros Béla, Maronka Péter, ifjú Mokány János, Nagy Mihály, Hesz Sándor, Ország György, Pecze András, Pál György, Pap Mihály, Pap József, Rácz József, Rakoncza Gergely, Sipos Mátyás, Süli Tamás, Szlivka Mihály, Szöllősi Pál, Szilágyi János, Szatmári Lajos, ifjú Szokolovics János, Szauszman János, Szőke Dezső, Szőke Rufi, Szalai Ernő, Tóth János, Tóth Lajos, Tóth István, Visontai Tamás, ezenkívül meghívott helybeliek és vidéki vendégek.

Miután az elnök megnyitotta az ülést, üdvözölte a vendégeket, majd fennhangon éltette őfelsége II. Péter királyt, valamint az Uralkodóházat. Az elnök meleg szavakkal megköszönte a zászlóanya szívességét, és hangsúlyozta a zászlószentelés fontosságát; a magas rangú vendégeknek, hogy jelenlétükkel emelik az ünnepség fényét, végezetül azt javasolta, válasszák Keller Béla gyógyszerész urat az ipartestület örökös díszelnökévé. A közgyűlés egyhangúlag megszavazta a fenti javaslatot. Ezek után dr. Szántó Gábor népképviselő javasolta, küldjenek üdvözlő táviratot őfelsége Pál régenshercegnek és Milojko Vasovic bán úrnak. A közgyűlés elfogadta a képviselő javaslatát és az alábbi két táviratot küldte:

Őfelsége Pál régenshercegnek Beograd

A kishegyesi Ipartestület zászlajánakfelszen-telésének alkalmából ezennel kifejezzük az Ön iránti hűségünket és odaadásunkat. Közfelkiáltással mondjuk: „Éljen őfelsége I. Péter király és az Uralkodóház!”

Milojko Vasovicnak, a Dunai Bánság bánjának, Novi Sad

A kishegyesi Ipartestület ez alkalomból a legforróbb üdvözletét küldi Önnek.

Ezzel a díszülés véget ért.

A zászlószentelés költségeiről az 1935. július 15-i ülésen számolt be a pénztáros. A bevétel 7608 dinár volt, a kiadás 5467 dinár 75 para. A tisztajövedelem tehát 2140 dinár 25 para lett. A díszszeg árának fizetése alól felmentették Pecze Andrást, annak árát, a 15-15 dinárt ekkorra még nem fizette be Pintér Kálmán, Nagy Mihály és Visontai Mihály.

A szegeket valószínűleg csak ezután verhették be a zászló rúdjába.

A rúdon öt oszlopban helyezkednek el a díszszegek. Színük, formájuk és nagyságuk alapján azt a következtetést vonom le, hogy a zászlószentelés után volt még egy alkalom, amikor újabb szegek kerültek a rúdra.

A zászlószentelés alkalmával befizetett összegből vásárolt szegek, pontosabban kis pajzsocskák fekete alapúak, amelyre fehér betűkkel írták az iparos nevét, foglalkozását, a testvér testületek nevét, de vásároltak belőle nem iparosok is.

A szegek vásárlása valójában egyfajta gesztus volt, anyagi támogatása egy-egy testületnek, társaságnak. A szegvásárlás, az ipar vagy más testületek esetében kölcsönös volt. 1928. április 23-án tartott tisztikari gyűlésen felolvasták a helyi tűzoltó század kérelmét, amelyben felkérik személy szerint is az iparosokat, meg a testületet, lépjenek be a tűzoltóságba és vásároljanak a tűzoltók zászlajának rudjára díszszeget. A tisztikar úgy döntött, hogy testületileg betagosodnak a tűzoltóságba, és átutalnak 150 dinárt szegvásárlására. Ugyanezen a gyűlésen ismertették a szabadkai Iparos és Építészeti Énektársaság leiratát, vegyenek díszszeget, amit az új zászló rendelésekor annak rudjába szegeznek. Erre a célra 100 dinárt utalnak át. Ilyenfajta viszont-vásárlások a későbbiek során is előfordulnak, például 1930-ban a kulai iparosok felkérésére. 1937-ben a Bela Crkva-i testületnek utalnak át 20 dinárt vásárlásra.

1938. május 5-i ülésükön megállapították, mivel a temerini ipartestület a hegyesi ipartestület zászlószentelésére 100 dinárt küldött, ennek emlékére mi is díszszeget és 100 dinárt küldünk.

A zászlószenteléskor vásárolt szegek öt oszlopban vannak felszegezve e rúdra. A fő-oszlopban, a rúd tetején, az első helyen a legnagyobb, Keller Béla gyógyszerészé, az örökös díszelnöké, rajta a felirat: Imádkozzál és dolgozzál Keller Béla gyógyszerész Az 1935. évi zászlószenteléskor 191 díszszeg került fel a zászlórúdra. A későbbiek a fentiek alatt foglalnak helyet, nagyobbak, mint a zászlószenteléskor készültek, és aranyozottak.

A második alkalommal még 143 szeget ütöttek a be. Pillanatnyilag 334 díszszeg van a zászlórúdban, pontosabban 323, mert tizenegy hiányzik, csak a szeg helye van meg.

A zászlószentelésnek voltak utózöngéi. 1935. augusztus 5-én, a tisztikar ülésén az elnök jelenti: meg kellene örökíteni a zászlószentelést, ezért megbeszélte az egyik fényképész üzemmel, amely hajlandó lefényképezni a tisztikart és a tiszteletbeli elnököt 50×60 (cm- es) nagyságban, és ellátja a kellő aláírásokkal mindezt 210 dinárért.

A tisztikar elfogadta a javaslatot. (Sajnos, eddig nem került elő a kérdéses tabló!) A továbbiakban ismerteti Jasa Mutic testületi titkár kérését, aki kérelemmel fordult a vezetőséghez, díjazzák valamiképpen a zászlószentelés körüli bokros teendőit. Méltányolták ebbéli tevékenységét, és 250 dinárt utaltak ki Muticnak.

A jegyzőkönyvekből kitűnik, a zászló restaurálása és annak felszentelése után az egyház engedékenyebb volt a zászló használatának kérdésében. Az október 14-én tartott tisztikari (igazgatóbizottsági) ülésen az elnök kéri a kar tagjait, döntsenek, melyik iparos temetésén vigyék a zászlót. Azért volt szükség végleges és egyértelmű határozatra a zászló temetéskori használata ügyében, mert voltak olyan tagok, akik azt kérték, a segédek, sőt egyes iparosok feleségének temetésén is vigyék a zászlót. A felvetett kérdéssel kapcsolatban tényleg egyértelmű határozatot hoztak: csak a volt és aktív iparosok temetésekor viszik a menetben az ipartestületi zászlót.

Az ünnepségen elfelejtettek két lényeges do-logról határozni: mikor ünnepeljék a kishegyesi ipartestület napját és ki legyen a testület zászlósa, aki a megfelelő alkalomkor viszi majd a zászlót. 1936. február 3-i tisztikari gyűlésen az elnök emlékezteti a jelenlévőket, előző évben pünkösdkor szentelték fel a testületi zászlót, ezért javasolja, hogy a ünnepeljek meg az évfordulót, este rendezzenek mulatságot a tagok számára. A jelenlévők tudomásul vették a javaslatot, és jóváhagyták az ünnepség rendezését, amivel az elnököt bízták meg.

(A zászlószentelésre ugyan megjavították a zászlót, de valami mulasztás történhetett, vagy újból megsérülhetett, mert a március 9-i tisztikari ülésen Tóth Lajos kérdést intézett az elnökhöz: Hol van most a zászló? Mivel a zászló újon javításra szorult, az elnök megígérte, azt elviszi Kovács Dezső (kocsmai) szobájából javításra, majd miután ez megtörtént, maga hozza azt vissza.

A zászlószentelést követően valóban, minden évben pünkösdkor ünnepség volt. 1939-ben például Cziráky Imrét – tekintettel annak hegyesi származására – kérték fel, állítsa össze a kultúrest műsorát. A megbeszélésre Czékus István testületi titkár utazott el Becsére, hogy megbeszéljék a műsort, amelyben a becsei táncosok és előadók lépnének fel. Az író elfo-gadta a felkérést. Az ünnepséget május 28-án tartották, az est belépődíja 15, 10, 8 és 5 dinár volt.

A másik mulasztás, amit később pótoltak, a zászlós megválasztása. 1936. március 8-án döntöttek ebben a kérdésben. A templomi ünnepségeken és az iparos temetésekor a zászlót Pap József viszi, helyettese Csáki Mihály. Egyben újból megerősítették korábbi határozatukat: a zászlót csak elhunyt ipartestületi tag temetésekor viszik ki. Természetesen arról nem kellett határozni, hogy a zászlóval is megtisztelik azokat az ipartestületeket, amelyek jeles ünnepeikre meghívják a kishegyesieket. 1937. szeptember 3-án ünnepelte a topolyai ipartestület fennállásának félévszázados jubileumát, amire meghívták a kishegyesieket is. Elhatározták, az ünnepségre bármelyik tag elutazhat, annak útiköltség fejében 5, Hornyák Alajos elnöknek a bankett költségeire 15 dinárt adnak. Augusztus 15-én Becsén eucharisztikus kongresszust tartottak. Ezen Pap József zászlóvivő és Fülöp István vett részt, természetesen oda is elvitték a zászlót, de ott volt a zászló 1941. szeptember 21-én az országzászló avatásán is.

A kishegyesi iparosok az országzászló avatásán, 1941. szeptember 21-én

A zászló kora ellenére – a javításoknak köszönve – ma is jó állapotban van, bár eredeti méretével ma nem egyezik meg. Idők folyamán eltűntek róla a bojtok, a sarok díszei és az ezüst rojt. Ez utóbbit ma egyszerű sárga rojt helyettesíti, Gombár Dénes temetkezési vállalkozó varratta a zászlóra. Színe is jócskán megváltozott, a néhai kék szín megfakult. A selyemdamaszt elveszítette eredeti kék színét, ma már inkább zöld a színe. A zászló két oldalán ott vannak az eredeti képek. Egyik oldalon a Szűzanya, ölében a gyermek Krisztus. A kép erősen megviselődött, a sok feltekerés miatt az olajfesték jócskán töredezett. A másik oldalon Szent József, kezében a gyermek Krisztus, ennek a képnek állaga jó. A két képet az eredeti ezüst paszománt veszi körül, igaz, a sok használattól az is jócskán megfeketedett.

A tűzben ezüstözött zászlócsúcs is megkopott, de jó állapotban van.

A zászló egy réz pálcára van felfűzve és a rúdra erősítve. A rúd hossza 340 cm, ami négy részre oszlik. 114 cm magasságban van egy 12 cm nagyságú fogantyú, erre jön még 214 cm és a 40 cm hosszú rúdcsúcs. A selyemdamaszt 125 cm széles, körülötte 5 cm-es a sárga rojt, hossza 200 cm. A 334 díszszeg öt oszlopban van beszegelve, az oszlopok hossza kb. 190 cm.

Virág Gábor
(helytörténész, kutató)

0 hozzászólás
0

Még ez is érdekelheti