Figyelem!
A következő bejegyzés a Szó-Beszéd nyomtatott kiadásából származik, így annak tartalma esetlegesen elavultnak tekinthető. A Digitális Archiválási projektünk során végrehajtjuk a fellelhető összes Szó-Beszéd kiadás digitalizálását és közreadását további felhasználás céljából. A alábbi cikk nyomtatásban a Szó-Beszéd 2007. decemberi számában jelent meg.
A helytörténet kutatásának rendkívül fontos területe a régi fényképek felkutatása és azoknak értékelése a helytörténeti adatokkal kapcsolatban. A fényképek természetesen elsősorban azt bizonyítják, hogy egy-egy település vagy épület hogyan nézett ki a múltban, de fontos az ismert személyek fényképeinek rendezése is. A fényképek rávilágítanak olyan dolgokra is, amelyeket első látásra rendszerint nem is veszünk észre. Ilyen például a korabeli viseletek rekonstruálása.
Erről a kérdéskörről tartott előadást a kishegyesi könyvtárban dr. Virág Gábor, aBácsország című lap főszerkesztője. Mint mondta, a régi képeket nagyon sok esetben egyszerűen feltüzelték azok, akik úgy gondolták, hogy semmi értéket nem képeznek. Éppen ezért dicséretes az, hogy Martonoson például mintegy 6700képet gyűjtöttek össze a falu lakosaival és a település történetével kapcsolatban.
Szeretnének ebből az anyagból egy fotómonográfiát elkészíteni és olyan helyen tárolni az egész anyagot, ahol mindenki számára elérhetővé válik. Kishegyes esetében a legrégebb fényképek a faluról 1903 és 1905 között készültek s egyik érdekességük, hogy ezeken még látszik az ún. Puruczki szélmalom.
Vagy egy másik 1914-ből származó faluképen már látszanak a villanykarók, ami azt jelenti, hogy valószínűleg igaz az az állítás, hogy a villany bevezetése 1912-ben kezdődött. Mint mondta, egészen biztosan nagyon sok régi fénykép van a polgárok birtokában, olyanok, amelyekből értékes adatok szűrhetők le. Ezeket jó lenne összegyűjteni és többi között digitalizált formában közkinccsé kellene tenni.
P.I.