A komikum, avagy a lét mélyebb bugyraiba vezető út
(két felvonásban)
Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak című művében szimbiózisban él komikum és tragikum. A kishegyesi amatőr diáktársulat kiválóan moralizál, kellőképpen harsány. Kegyetlenül, kendőzetlenül tárja a nézők elé a kapzsiság, a féltékenység, a hiúság borzalmait. Kiváló dramaturgiai módszerrel a színpad és a publikum közötti „falak” lebomlanak, a szereplők két oldalt, a folyosókon közlekednek. Brechti elidegenítő effektusokat alkalmazva (ahogyan kiszólnak a szereplők, kérdéseket tesznek fel, ahogyan a vízipisztollyal a közönség közé lő a szereplő) mégis „emlékeztet”, hogy a néző színházban van, nem szabad idealizálnia a látottakat, el kell gondolkodnia a történéseken. A Molnár Róbert rendezte mű egyik alappillére a pénz és a pénzéhes emberek. Ebben az univerzumban nem számít a gerincesség, nem számít az erkölcs. Remekül lehet párhuzamot vonni az aktuális világképpel, ahol a pénz hiánycikk.
Az uzsorásként funkcionáló Karnyóné úgy hiszi, özvegységre jutott, mert hitveséről évek óta nem kapott semmiféle életjelet. Rengeteg megtakarított pénze van, így igen kapós asszony, két kérő is csahol mellette (pénze miatt): Tipptopp és Lipittlotty. Az özvegy szíve inkább az utóbbi láttán dobban nagyot, pedig az ifjú hatalmas adósságát nem hajlandó leróni, mindig csak ígérget. Tipptopp viszont egy furfangos csellel félreteszi vetélytársát (elhiteti a ficsúr, megbízhatatlan úriemberrel, hogy megnyerte a lottót), és szerelmi ígérettel ráveszi a főhősnő szobalányát, hogy inkább őt ajánlja a gazdasszonya kegyébe, mintsem a Lipittlottyot.
Az özvegyet szörnyű csalódásként éri, mikor Lipittlotty elhagyja (mert úgy véli, már nincs szüksége az asszony pénzére) és szitkokat szór rá, illetve sértő megjegyzéseket tesz a korára. Bevallja, hogy a kézcsókok csak illemből voltak, hogy szörnyen öreg már, és egy igazi bolond, ha azt hiszi, hogy valaki vonzódik hozzá a külseje miatt. Ezzel az aktussal pokollá vált a nő élete, rá kellett döbbenie, hogy Lipittlotty buzgalma mögött nem áll szerelem, csupán pénzéhessége. Az özvegy kedélyállapota fluktál, majd kilátástalanságában, gyötrelmei közepette öngyilkosságot követ el (a társulat megoldásában). A kijátszott és félrevezetett Lipittlotty visszatérve előbb végez Tipptoppal, majd önmagával is. Micsoda tragikus vég (lenne, ha itt érne véget a történet).
Csokonai Karnyónéja egy zenés bohózat, viszont számomra a kétségbeesett nő kilátástalansága, a beteges párkeresése, vagy a fia fogyatékossága nem igazán kacagtató. A kishegyesi társulat előadása remekül tematizálja az emberek közötti kapcsolatokat, azoknak a minőségét, milyenségét, a groteszk világot. A „haszonhúzás” visszataszító ereje mozgatja a társulat darabját. A karakterek fő jellemzői (öregasszony, ficsúr) néha elhomályosulnak, de ez nem csorbítja a darab minőségét.
Talán a főbb mondanivalót beárnyékolja a túlzásba vitt humor. A cselekedetek, az emberi jellemek kirajzolódása, jellemfejlődése nem mindig kristálytiszta, mivel a bohóságot (nem minden esetben) nem mindig ellensúlyozza a fontos tartalom.
A kiváló zenei betétekkel még élvezhetőbbé tették az előadást, a felkészült néző ezeken a zenés bejátszásokon meg sem lepődik. A minimalista díszlet remekül párosul a mű világához.A kishegyesi társulat folyamatosan fejlődik, érlelődik. Rendkívül komoly témákkal foglalkoznak, felemelik a mobil képernyőjére tapadt tekinteteket. Engedjünk a könnyed szórakoztatás csábításának, adjuk át magunkat az előadás groteszk hangulatának.
