Bár a himnuszunk első versszakának szövegét minden valamirevaló magyar ember tudja, a himnusz megírásának körülményeit és jelképpé válását keven ismerik.
A 19. századig a magyarságnak nem volt önálló himnusza, hiszen nemzeti ébredés előtt maga a nemzet csak másodlagos identitásformáló erő volt a vallás mellett, így a katolikusok és a reformátusok is külön – külön himnusz énekeltek. A katolikusok a Boldogasszony anyánk című éneket, a reformátusok pedig a 90. zsoltárt fogadták el himnuszuknak.
Boldogasszony anyánk, a régi katolikus himnusz szövege és dallama
A 90. zsoltár, a régi református himnusz
Az 1789-es francia forradalom és a napóleoni háborúk következtében elterjedt nemzeti eszme Magyarországon is éreztette hatását és Kölcsey Ferenc egy össznemzeti himnusz megírásába kezdett, melyet 1823. január 22-én fejezett be Hymnus a Magyar nép zivataros századaiban címmel. A fellángoló nemzeti eszme következtében gyorsan népszerű lett.
Megzenésítésére pályázatot írtak ki 1844-ben, amit a Nemzeti Színház karmestere, Erkel Ferenc nyert meg. Első nyilvános éneklésére 1844 augusztusában került sor, amikor az Óbudai Hajógyárban a Duna vizére bocsájtották a Széchenyi gőzöst. Dallamai először vetekedtek Vörösmarty Szózatával, de forradalom után egyre inkább a Hymnus vált meghatározóbbá.
Kölcsey Ferenc
Mint nemzeti jelkép először az 1989-es alkotmány rendelkezett a Hymnuszról, és ettől az évtől kezdték ünnepelni január 22-ét, mint a magyar kultúra napját.
A Himnusz teljes szövege:
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
A magyar kultúra napja alkalmából a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében ünnepi műsort tekinthetnek meg a Tűzoltó Otthon épületében. A műsorról bővebben ide kattintva olvashatnak.
