A hegyesi, aki orgonált Ferenc pápának

Tanult Szabadkán, Grazban és Princetonban, dolgozott a bécsi Musikvereinban, de már nyolc éve Amerikában él; ennek ellenére szinte minden évben hazajár  Kishegyesre. Ez így történt a koronavírus-járvány kellős közepén is, amikor hegyesi tartózkodása alatt figyelemre méltó és nagyívű pályafutása okán sikerült egy interjút készítenem Kádár Sándor orgonaművesszel.

Mit gondolsz, a hegyesiek ismerik a Kádár Sándor nevet?

A hegyesiek lehet, hogy ismerik a Kádár Sándor nevet, de legtöbbször nem tudják, hogy kinek a gyermeke vagyok. Apukám újvidéki volt, és tudomásom szerint Hegyesen nincs is másik Kádár, úgyhogy az idősebb generációknak leginkább úgy szoktam bemutatkozni, mint Csóré Éva fia.

Akkor ismertessük meg az olvasókkal a Kádár Sándor nevet. Hogyan indult a zenei karriered?

Az egész úgy indult, hogy a templomban megtetszett az orgona hangja. Utána elkezdtem zongoraórákat venni, majd a szabadkai középfokú zeneiskolába jártam, de harmadiktól átjártam Szegedre orgona magánórákra. Szabadkán akkor még nem volt orgona szak, mára már van, úgyhogy a középiskolával párhuzamosan Szegeden is tanultam. Kősőbb két egyetemre is felvételiztem, Szegedre és Grazba, mindkét egyetemre felvettek, de utána Graz mellett voksoltam, és soha nem bántam meg ezt a döntésem.

Szeged és Graz között gondolom nem volt nehéz választani. De nem volt ez egyszerre nagy falat?

Több okból is Grazot választottam. Először is mert egyházzenét is végeztem, és ez Szegeden nem volt, másodszor pedig mert mindig is tudtam, hogy valahol Nyugat-Európában fogok kikötni, és jobb esélyekkel tudok labdába rúgni, ha egy nyugat-európai egyetemen diplomázok. Más tészta, hogy nem Nyugat-Európába kötöttem ki, hanem Amerikában. De azt is elmondhatom, hogy az Egyesült Államokban is értékelik az osztrák szaktudást, de a magyar egyetemeket nemigen ismerik.

Grazba való felvételizésed után egyből kaptál munkát?

Igen, 23 éves voltam, amikor megszereztem az első diplomám, és abban az évben egy Grazhoz közeli kisvárosban kezdtem dolgozni mint orgonista. Ez heti 20 órát jelentett, de mellette tudtam csinálni a mesterszakot. Öt év után aztán Bécsbe mentem dolgozni, egy világhírű koncertterembe, a Musisvereinba. Ez egy igen rangos intézmény, az olvasóknak is ismerős lehet a neve, itt rendezik meg azt az újévi koncertet, amit nálunk is közvetít a tévé.

Akkor ez kiváló tapasztalatszerzés lehetett.

Igen, tapasztalatnak nagyon jó volt, rengeteget tanultam itt, de egy év után elhagytam Bécset és cserediákként az Egysült Államokba utaztam. Fél évig New Jersey-ben, a Westminster Choir College-en tanultam, ami egy orgonára, egyházzenére, zongorára és zeneszerzésre specializálódott egyetem. Közben megpályáztam egy orgonista állást, amit meg is kaptam, és akkor úgy gondoltam, hogy ha mar teljes állást kínálnak, akkor maradni is fogok.

Milyen volt a kiérkezés? Nem volt nehéz a beilleszkedés?

Mielőtt kimentem, letettem egy felsőfokú angol nyelvvizsgát. Akkor azt hittem, nagyon fullosan tudok angolul, de utána rájöttem, hogy az rendben van, hogy tudsz beszélgetni olyan emberekkel, akiknek nem angol az anyanyelve, de kint, amikor be kellett ülni egy háromórás egyetemi előadásra, amit angol anyanyelvi beszélő tartott, akkor kicsit pofára estem. Az elején nem volt könnyű, de utána gyorsan hozzászoktam. Az amerikaiak nagyon segítőkészek, a németektől tízszer inkább. Az évfolyamtársaim segítettek tanulni, fordítani, elmagyaráztak dolgokat.

Mióta élsz Amerikában, és pontosan mit is dolgozol kint?

Amerikába 2012-ben érkeztem, jelenleg Pennsylvaniában élek. Hivatalosan zenei igazgató vagyok, ez nem csak a vasárnapi orgonálásból áll, hanem rengeteg irodai munka, gyakorlás; értekezletekre kell mennem, telefonokra kell válaszolnom. Nagyon sokrétű a munkám, emellett egy egyetemen is dolgozom mint kórus korrepetitor, de vannak magándiákjaim is.

Ha jól tudom, téged ért az a megtiszteltetés, vagy Ferenc pápát érte az a megtiszteltetés, hogy miséjét orgonálhattál neki. Erről mesélnél egy kicsit?

Ez már régen volt, valamikor Philadelphiában 2015-ben. Elég stresszes projekt volt, rengeteg próbával, sok zenét kellett megtanulni, és ekkor úgy gondoltam, ha ezt túlélem, akkor ezután csak egyszerűbb projektek lesznek az életben.

Ez egy egyszerű pápai látogatás volt?

Igen, meglátogatott néhány várost, és Philadelphia volt az utolsó, ahova érkezett. Azt hiszem, hogy egy hétvégét töltött a városban. Volt egy pápai mise szombaton a székesegyházban és egy szabadéri mise vasárnap, amelyen nagyjából 1,5 millió ember vett részt.

Akkor ezek szerint elég elismert vagy a szakmádban, és nem csak falusi templomokban játszol.

Ha jön a pápa Philadelphiába, akkor játszok neki, feltéve, ha van hely a határidőnaplómban.

És milyen a pápának zenélni?

Hát, nem volt egy könnyű menet. A mise végén nagyon közel állt hozzám, bemutatkoztam, hogy én vagyok az orgonista, és azt mondta, hogy nagyon jó volt, itt a névjegykártyám, ha bármire szükséged van, csak írj. Na jó, ez nem így történt. A szabadtéri misén rengetegen voltak, és érdekesség, hogy majdnem kísérnem kellett a Andrea Bocellit, a híres tenort, aki hirtelen megjelent a misén hogy elénekelje az Ave Mariát, de erre végül nem került sor.

Mit szólnál egy ilyen címhez: hegyesi orgonista, aki játszott a pápának? Akarod, hogy így emlékezzenek rád az emberek, mennyire érzed ezt megtisztelőnek?

Nem tudom, hogy mennyire szeretném, de címnek jó lesz.

Milyen jövőbeli terveid vannak?

Szeretnék többet dolgozni az egyetemen és többet koncertezni Európában. Jelenleg amikor hazajövök,  nem vállalok koncerteket, csak nyaralni megyek, de lehet, hogy ez a jövőben meg fog változni. Lenne lehetőség, de egyelőre még nem éltem ezekkel.

Milyen lehetőségek ezek?

Magyarországról, Lengyelországról, Németországból is megkerestek különböző fellépési ajánlatokkal. Tavaly elvállaltam egy koncertet a Szegedi Dómban, de csak azért, mert nagyon jól ismertem azt a hangszert. Ez nagy segítség, hisz az orgonában az a baj és az a szép, hogy minden hangszer más, és ha egy ismeretlen hangszeren koncertezel, iszonyúan sok időbe telik, hogy megismerkedj vele. Olyan ez, mint az autóversenyzés, ha beülsz elsőre egy ismeretlen kocsiba, azzal nem fogsz Forma1-es futamot nyerni. Kell egy kis idő, hogy hozzászokj. Aznap reggel háromkor ébredtem Londonban, öt órára kint voltam a repülőtéren, nyolckor volt a repülő, nagyjából délre Pesten voltam, utána az egyik kollégam lehozott Szegedre, ahol gyakoroltam, este hétkor pedig már meg is volt maga a koncert. Így vállaltam be, hogy csak egy délutánom menjen rá.

Azt hittem, az lesz a történet, hogy hajnali háromkor megindultál, hogy biztos átérj a szerb-magyar határon.

Rosszabb, ha késik a repülő vagy nem is indul, akkor nem tudom, hogy mit csináltam volna.

Milyen jellegű különbségek vannak az orgonák között? A korban van különbség, az országonként, esetleg az orgonakészítő a meghatározó?

Az orgonaépítő szaktudása nagyon fontos, de ami a legnagyobb különbséget adja, az maga a templom akusztikája. Talán ez az egyik legfontosabb tényező. Ha jó az akusztika, és az orgona hangképét eltalálja az építője, akkor nagyon jó hangszerek tudnak születni. Ez sajnos elég ritka.

Milyen a hegyesi orgona? Ha jól láttam, a hangszer a boltozat mögött van, ez nem fogja fel a hangot?

Igen, azt tudni kell, hogy eredetileg az orgona a boltív előtt volt. Az ötvenes években vitték át a boltozat mögé, amikor a kórust is kibővítették. Maga a hangszer 1830-ban készült, ami azt jelenti, hogy Vajdasag egyik legrégebbi hangszerének minősül. Egy alapos felújítás után még jó pár évtizedig szolgálhatna.

Milyen gyakran jársz haza?

Legalább egyszer egy évben, de akkor több hétre. Ekkor találkozok a barátaimmal, rokonaimmal.

Mennyire volt nehéz hazajönni a koronavírus alatt?

Kicsit komplikált volt, mert két repülőjegyemet is lemondta a légitársaság, de végül sikerült egy Air Serbia direkt járattal hazajönni, ami New York és Belgrád között közlekedik. Maszkban kellett kilenc órát eltölteni. Végül viszonylag egyszerűen megoldottam. A helyzet Amerikában egy kicsit rosszabb volt, mint Szerbiában. A Hegyesen edződött immunrendszernek, a hegyesi pornak majd előnyét vesszük. Azon is sokat viccelődtünk a barátaimmal, hogy Hegyesen még a vírus sem jár. De az biztos, hogy biztonságosabb, mint Amerika.

Van valami hobbid?

Szeretem a sebességet meg a gyors járgányokat, továbbá imádom bütykölni, tuningolni az autómat. Gyerekkoromban nagy rajongója voltam a Knight Rider című sorozatnak, és már akkor megfogadtam, hogy egyszer lesz egy Kitthez hasonló sportkocsim. Tavaly végre valóra váltottam az álmom, és azóta egy Ford Mustang kabrió boldog tulajdonosa vagyok. Nem is a sebességet élvezem igazán, hanem azt, ahogy a 320 lóerő megindítja az autót, és a sportos felfüggesztés szinte hozzátapad az úthoz menet közben.

Szabadidőben szoktál zenét hallgatni?

Sokan meglepődnek azon, amikor azt mondom, hogy lazításhoz nem klasszikus zenét szoktam hallgatni. Szerintem egy sebész sem operál, vagy egy tanár sem éppen tanítani fog, ha lazítani szeretne. Én olyankor legtöbbször beteszek valamilyen jazz válogatást, mert abban nagyon sok a rögtönzés, az improvizáció, amit úgy élek meg, mint szabadság érzését. Továbbá a régebbi rock zenekaroknak, mint a Queen vagy az Edda is nagy rajongója vagyok.

Mit érzel, amikor Hegyesen jársz?

Mindig jóérzéssel tölt el hazajönni Hegyesre. Tudom, hogy sokan nem így vannak ezzel, de nekünk, akik innen elmentek, mégiscsak vannak gyökereink. Ezt le lehet tagadni, de megváltoztatni nem. Egyik kedvenc írómnak, Wass Albertnek van egy verse, ami szerintem nagyon időszerű és kapcsolódik ehhez a témához. Ezzel a verssel szeretnék búcsúzni az olvasóktól.

„Mert van fa, amelyiknek a gyökere nagyon mélyen bent van a földben. Évszázados mélységekre bent. És ember is van ilyen. És sem az ilyen fát, sem az ilyen embert nem bánthatja nagyon a vihar. Csak megtépheti, de kidönteni nem bírja. Mert a gyökere benyúlik a föld szívéig éppen, s a föld hűséges erővel megtartja az ilyen fát s az ilyen embert.”