Főoldal KözügyekKörnyékünk Miért büdös a vized?

Miért büdös a vized?

írta: Szabó Árpád
1,7K views

 

Sokan panaszkodtak mostanában, hogy így büdös meg úgy sárga a csapvíz a faluban. Ezzel ténnyel igazán még vitatkozni sem érdemes, mert látjuk színét, érezzük a szagát. Mondhatnánk, hogy nincs itt semmi látnivaló. Viszont az mindig megüti a fülem, mikor valaki értetlenkedik, hogy nem is érti miért van ez. Szóval öntsünk tiszta vizet a pohárba!

A falu vízkészletét az alatta, a földben elterülő víztároló rétegekből nyerjük. Még a vezetékes vízhálózat bevezetése előtt a háztartásokban ásott kutak, míg közterületen úgynevezett ártézi kutak biztosították az ivóvíz utánpótlást. Az ártézi kutak kezdetben a földben lévő nyomásnak hála rásegítés nélkül is folyamatosan csorgatták a vizet. Később már egy részük teljesen elapadt, más részükre pumpás kutakat létesítettek, ahol már kézi erővel kellett a felszínre pumpálni a vizet. Ezek zöme is eltűnt az utóbbi húsz évben.

A vízhálózat létesítésével minden háztartás hozzá juthatott a vezetékes ivóvízhez. Ennek pedig kettős hatásaként egyre nőtt a vízfelhasználás az otthonokban. Megjelentek a belső fürdőszobák illetve az első mosógépek. Az ekkora tehető, megnövekedett szennyvíz komoly problémának számított és mivel a falu nem rendelkezett csatornahálózattal, ezért a lakosok a portájaikon létesített ún. emésztő gödrök segítségével oldották meg a szennyvíz elvezetést. Két szempontból is problémás volt az emésztőgödrök telepítése.

Először is az emésztőgödörnek– az elmélet szintjén – teljesen izolált környezetet kellene biztosítania a szennyvíz számára, amely annyit jelent, hogy a minden tárolót teljesen ki kellett volna betonozni, biztosítani, hogy annak tartalma semmilyen módon ne léphessen érintkezésben a talajjal. Annak tartalma nem szivároghat be a földbe. Ehhez képest az emésztőgödrök szinte kivétel nélkül nélkülözik a teljes elkülönítés elvét. Legfeljebb az oldalai vannak kitéglázva és az is szerkezeti épség megőrzése érdekében. Magyarul: hogy ne omoljon be az oldala. A fenéken viszont javarészt semmi sincs. Sokan még büszkén is mondhatták a szegényebb időkben, hogy az a jó az új emésztőgödörben, hogy tíz-húsz évig nem kell „szippantani”. Igen, mert a bele került tartalom folyamatosan szivárog bele a talajba. Ugyanabba a talajba ahonnan a falu kútjai az ivóvizet is kipumpálják, bele az Ön és családja poharába.

Másodszor pedig a régi ásott kutak okafogyottá váltak a vezeték csapvíz miatt. Voltak akik betemették a kútjaikat, viszont voltak olyanok is, akik a kellemest a hasznossal elvét követve ezeket alakították át emésztőgödrökké. Lévén már úgy is ki vannak téglázva, csak egy fedél kellett rájuk. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy egyenesen az édesvízkészletekbe húztuk le a WC-inket. A kutak pedig eleve összeköttetésben voltak a víztározó rétegekkel, ezért a fertőzést és szennyezést is sokkal gyorsabban közvetítették.

Ez vezetett a mai állapotokhoz. Mi, a falu lakosai és elődeink tehetnek arról elsősorban, hogy rövid távon gondolkodtak, és a szőnyeg alá, jobban mondva a föld alá söpörték a szennyvíz problémáját. Egy ideig még lehet mélyebb kutakat fúrni, viszont egy idő után már minden víz megfertőződik és egy bizonyos mélység után, szembesülnünk kell vele, hogy nincs több vizünk.

Arról a romantikus tényről se feledkezzünk meg, hogy az elméletben csatornázással rendelkező emeletes házak, közintézmények, mint amilyen a községháza, rendőrség, iskola is a lehető legegyszerűbb módon szabadulnak meg a szennyvíztől: a Krivaja folyóba ürítik azt.

A új évezred második évtizedében, amikor a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás már az ajtónkon kopogtat, egyre inkább felértékelődik a tiszta ivóvíz ára. Főként, mert az időjárási minták átrendeződésével a világ bizonyos pontján egyre kevesebb eső hullik. Főként igaz ez közvetlen közelünkben, a közel-keleten és az afrikai kontinensen. Csak kevesek számára ismert tény, hogy a szíriai polgárháborút hat aszályos év előzte meg, aminek hatásait ma már mind jól ismerjük. Éhezés, szomjúság, társadalmi elégedetlenség, belső feszültségek, vallási radikalizálódás, végül egy véres háború, ami elől a lakosok milliói menekülnek. Amikor a migránsokra köpdösünk, mikor elemelt kisujjal fantáziálunk a nemzetünk fennmaradásáról, akkor mindig jusson eszünkbe, hogy gyorsan hasonló helyzetbe kerülhetünk mi is a saját szülőföldünkön. Lehet, hogy a következő évtizedben már nem azért hagyjuk el a szülőfalunkat, mert nincs lehetőség a tisztességes megélhetésre, hanem mert nem maradt iható vizünk.

Ezért pedig mi és elődeink a hibásak, a rövid távú gondolkodásunk és a félmegoldásaink. Büszkén hirdetjük, hogy fontos a család, meg, hogy minél több gyerek szülessen, miközben abba nem gondolunk bele, hogy pár évtizeden belül milyen életet kell élniük és milyen kihívásokkal kell szembenézniük.

Még ez is érdekelheti