A nincs arat
A képzelet is némán tátog,
szeme helyén szemürege,
sötétséget ha kilövell, abban
rejlik könny áztatta sós pataknak
csobogása,
ifjú lélek távolodó
szívdobbanása.
Hiába kukorékol a kiskakas,
üresen kong az utca, nincs
zsivaj.
Mit ér az otthon, ha nem
marasztalhat,
bámulni a semmit, amikor
köröttünk a nincs arat.
Marković Radmila
