Elérkezett s már véget is ért a kishegyesiek egyik, ha nem a legnagyobb népünnepélye, a Dombos Fest, amely idén jubilált, a maga tekintélyt parancsoló 25 évével. A fesztivál hangulata és hangulatfelelősei az eddigi évekhez hasonlóan idén sem okoztak csalódást, biztos vagyok benne, hogy az esemény magával ragadó atmoszférája minden résztvevő szívébe belopta magát valamilyen szinten. Azért vagyok ebben olyannyira biztos, mert évről-évre számos ismerős arcba botlok a Dombosra kijárva, és hiszem azt, hogy aki egyszer megtapasztalja a hegyesi fesztivál hangulatát, az minden évben visszavágyódik a Hegyalja utcába, valahová a löszfal tövébe.
A Dombos Fest ideje alatt Kishegyes élettel telik meg, az olykor-olykor üresnek tűnő utcákat a gyalogosok és idegen rendszámtáblás kocsik lepik el, a faluban sürgés, nyugodt kapkodás figyelhető meg. Településünk ezeken a napokon turistacélponttá válik, olyan hellyé, ahová érdemes eljönni, még messzebbről is. Úgy vélem, a fesztivál felhívja a figyelmet Kishegyes sokszor elfeledett értékeire, melyeket már az odavezető úton megcsodálhat az ember. Egy lassú séta során számos dolog figyelhető meg, a Krivaja folyó kíséretében szemügyre vehetjük Kishegyes méltatlanul ismeretlen vízimalmát, a löszfalból kikandikáló gyurgyalagokat, vagy akár a löszből kinyúló csontokat, melyek a domb tetején egykoron elhelyezkedő temetőre emlékeztetnek minket, ahol Hegyes első lakosai alusszák álmaikat. Ez mind-mind Kishegyes, és nem csak a látnivalók tágas spektruma miatt tartom fontosnak a falusi turizmust, hanem a fesztivál kulturális szerepvállalása miatt is. Miután az ember megevett egy-két kugli fagyit a Kumenál, kisétál a Dombosra, összefut pár ismerőssel, megeszik egy tejfölös lángost, közben beszélget, hogy miről – az nem is lényeges annyira, csupán az a fontos, hogy ott legyen, és megélje a kultúrát. De, ami még ennél is fontosabb, hogy az emberek még sok-sok éven keresztül gondolják úgy, hogy érdemes elmenni, kimenni a Dombosra, ehhez nagyban hozzájárul a fesztivál színes felhozatala, mind fellépők, mind programok terén. Kétségtelen, hogy idén a vasárnap este megrendezésre kerülő Parno Graszt koncert ment a legnagyobbat, az idejét sem tudom annak, hogy mikor láttam utoljára akkora tömeget, és kézzel fogható érdeklődést Kishegyesen, mint ekkor. A szóban forgó együttes hamisítatlan cigányzenét játszik, népzenei motívumokkal és páratlan karizmával ékesítve. A dallamaikat hallgatva, az önfeledten táncoló, éneklő, mámorban dúskáló tömeg részeseként arra gondoltam, hogy a Parno Graszt ezentúl stabil eleme lehetne a Dombos Festnek, hisz, akik ilyen hangulatot csinálnak Hegyesen, azokat minden évben visszavárjuk, ezt nyugodt szívvel mondom minden kishegyesi nevében.
De nem csak a Parno Graszt kiemelendő a Dombos Fest idei repertoárjából, számomra maradandó élményt jelentett a Sin Seekas és az Anima Sound System fellépése is, akiket szintén szívesen látnék még szeretett szülőfalum egyetlen fesztiválján.
Hogy ne csak a zenéről essen szó, a Dombosra kilátogatva nem csak a löszfal és a helyi arcok emlékeztetnek bennünket Kishegyesre, hanem a helyi ízek is. Az idei fesztiválon is elhagyhatatlan kellék volt a lángos, melyet szokásosan a Nők Kishegyesi Fóruma készített, mindennel, és persze szeretettel megkenve. Ámde, a lángos egy elég sós étel, valamivel muszáj volt leöblíteni – pontosan erre volt tökéletes választás a szintén helyi, kézműves Bandi sör, amely számos ízben, színben gyönyörködtette meg a vásárlók ízlelőbimbóit.
Miután a lángos és a sör megvolt, és már a zenészek is elpakoltak, akkor érkezett el a váltás ideje, ám ilyenkor a fesztivál, még nem ér véget, mondhatni inkább, hogy csak ilyenkor kezdődik igazán. A folytatás általában pár utcával odébb történik meg, a Dombos Wine Clubban, ami a Hegyalja utcához hasonlóan szintén Kishegyes egyik unikális, páratlan helye, kiváló hangulattal, és persze kiváló házi borokkal, a sokadalom itt általában hajnalig szokott tartani – ha a fesztivál után még marad erőnk, ide mindenképpen érdemes ellátogatni.
A Dombos Fest 25 sikeres évet tudhat maga mögött, negyed évszázad pont elég volt, hogy a fesztivál beépüljön Kishegyes identitásába, és arra, hogy a programsorozat messze földön is ismertté váljon. Azt nem tudom, hogy az idei zseniális hangulatot hogyan lehetne majd überelni jövőre, annyi biztos, a szervezőknek fel van adva a lecke. Jövőre ugyanitt, ugyanilyenkor, Kishegyesen.
260
