Különösebb elvárások nélkül ültem neki a „A Dark Song” című 2016-os angol-ír horrornak, mely a trailer alapján egy meglehetősen sötét tónusú okkultizmustól csöpögő pszichothrillernek tűnt. Eleve rajongok azokért a filmekért, ahol embereket zárnak össze olyan terekbe, amiket nem hagyhatnak el és ettől igazán a felszínre törnek ösztöneik és rosszabb énjük. Valamilyen szinten a „A Dark Song” is ilyennek tűnt és zömében be is váltotta a hozzáfűzött reményeket, ugyanakkor sokkal mélyebbre is ereszkedik.
A Dark Song története
Adott a rezignált főhősnő, Sofia, aki egyre mélyebbre süllyed depressziójába kisfia gyilkossága okán. A tetteseket nem találják és az elkeseredett nő az okkult tanok felé fordul valamilyen segítséget remélve. Reménytelenségében végül egy testileg és szellemileg is embert próbáló rituáléra szánja el magát, mely lefolytatásához több hónap szükséges, elzárva egy kibérelt vidéki kúriában. Ám egymaga tapasztalatlansága okán nem lenne elég a ceremóniához, így felbérli az ellentmondásos személyiségű Joseph Solomont, aki elméletben jártas a mágia különböző formáiban. Solomon ugyan vonakodik beleegyezni, de végül mégis kötélnek áll.
A felkészülés időszakában nagy mennyiségű élelmiszert, gyertyát és egyéb eszközt készítenek elő a házba történő bezárkózásra, ugyanis a rituálé megkezdése után a sókörrel lezárt házat már nem lehet elhagyni, különben – paradox módon -sosem szabadulnak meg belőle. Az invokáció célja a nő saját őrangyalának megidézése, melytől kívánhat egyet a nő, de az addig vezető út nagyon hosszú és már-már az őrület határát súrolja.
A „A Dark Song” egész koncepciójában a hiteltelenségre épít. A hétköznapi környezet, a tanult dogmák, a természetfelettivel kapcsolatos szkepticizmusunk, Solomon hiteltelensége és a Sophia gyásztól súlyosbított, elkeseredettsége végig azt sugallják: itt egy öntelt férfi, aki kapva kapott az alkalmon, hogy kihasználjon egy szerencsétlenül járt nőt. Bár az idő múlásával ez az alapkoncepció egyre inkább megdőlni látszik, hisz egy kis kegyetlenkedés vagy kósza kufircolás reményében miért várna Solonom hónapokat? Egyáltalán miért vállalja a teljes elzárkózást Sophiával, a vele való kegyetlenkedést? Időközben persze Sophia valódi szándéka is a felszínre törnek, hisz a kívánsága, hogy még egyszer beszéljen a kisfiával teljesen fals, valami sokkal sötétebb vágy űzi, hajtja a bosszúszomjas nőt.
Egy olyan pillanat van a filmben, amikor kételkedni kezdünk a nevetségesnek tűnő, ön szuggesztív rituálé bóvli voltában, mikor Solonom sürgős orvosi segítségre szorulna, mégsem jönnek el a kúriából. Ekkor vált tónust a film, a néző pedig menthetetlenül bevonódik és már érzi, nem csak humbugról van szó és a tét egyre emelkedik, hogy végül extázisszerű kicsúcsosodásában elérjünk a végső válaszhoz.
A Dark Song – szimbolizmus
Sophia útja, leereszkedése a legmélyebb bugyrokba vélt vagy valós kívánsága elérése érdekében, legyen annak bármilyen ára is, megbabonázó és eszünkbe juttat olyan toposzokat, mint amilyen Orfeusz leereszkedése az alvilágba halott kedvese megmentése érdekében. A megállottság, a bezártság és izoláció a helyben való maradás, mégis utazás, át a nő saját érzelmein és gyászán egy tragédia után egyfajta okkult bőrbe bújt gyászmunkának is felfogható.
A Dark Song látványvilága
Nagyon sötét tónusú, klausztrofóbikus beállítások jellemzik, mégis a különböző varázskörök, beszűrődő napfények, vagy egy gyertyákkal megrakott szoba is minden jelentnek más kontextust kölcsönöznek. A házat körül ölelő természet, a buzogó élet és a ház belsejének üressége is egyfajta belső, sötétséget, emberi értelemben vett kiüresedettséget szimbolizál. A ház, melyben a sötét szertartás kezdetét veszi áttételesen is maga Sophia, aki belül üres, elhagyatott és gyásztól sújtottan igyekszik valahogy megtalálni a saját válaszait, míg eközben odakinn, a természetben az évszakok váltakozása mégsem áll le. A gyászba zárt ember saját bánatának időtlenségébe fagyásaként és a lassú feldolgozásaként is értelmezhető.
A Dark Song – hangzásvilág
A film címéhez illeszkedve nagyon sötét, fenyegető tónusok itatják át a zenei világot, melyből kiemelkedik a fő téma a „Repeating Ritual”, amelynek, halk távoli fémes dobolására mindent elöntve telepszik rá a vonósok játéka, melybe egy bőgő hasít bele olykor nyugtalanító tónusokban. Ez a téma végigkíséri a filmet és remek hatást kelt.
A Dark Song – színészi játék
A Solmont játszó, angol származású Steve Oram játéka igencsak jó, remekül építi az ellenszenves, megkérdőjelezhető hitelességű okkultista szerepét, míg az ír származású Catherine Walker parádésan hozza a kételkedő, de elszánt és kétségbeesett gyászoló anya karakterét. Tulajdonképpen csak ők ketten vannak jelen az egész filmben, ami igazán nagy terhet ró a színészekre, ám mindkettejük filmográfiáját elnézve – ha nincsenek is köztük blockbusterek – bőven elég tapasztalattal rendelkeznek ehhez a nehéz vállalkozáshoz.
A Dark Song – értékelés
A „A Dark Song” kétségkívül egy 2016-2017 egyik legegyedibb és sajnálatos módon a mainstreamtől távolra gurult gyöngyszem, mely émelyítő sötétségével és fojtogató hangulatával telepedik rá a néző mellkasára. A film során egy gyászoló anya lassú süllyedését követhetjük nyomon egy okkultista asszisztálásával. Kettejük furcsa kapcsolatán és egymásra utaltságán keresztül először a nők kihasználására húzza fókuszt a film, de végül rájövünk, hogy nem erről van igazán szó, hanem a női lélek utazásáról, át egy tragikus veszteségen a válaszokig és önmaga megértéséig.
[penci_review]
Cím: A Dark Song
Rendező: Liam Gavin
Forgatókönyvíró: Liam Gavin
Színész: Steve Oram, Catherine Walker
Megjelenés: 2017.04.07
Időtartam: 100 perc
Műfaj: Dámra, Horror
MPAA-besorolás: R+
Hivatalos URL: https://www.imdb.com/title/tt4805316
