Az I Am Not a Witch egy nagyon érdekes és fontos témát feldolgozó dráma és szatíra a fekete kontinensről, amelyről – személy szerint -, csak nagyon keveset tudok, pedig egyrészt az emberiség bölcsője, másrészt izgalmas, egzotikus kultúrával rendelkezik. Hogy szegénységi bizonyítványom tovább lobogtassam, nem is igazán vagyok tisztában vele, hogy milyen országok terülnek el rajta és milyen társadalmi rendszerek működnek bennük. Épp ezért is meglepő és mellbe vágó az I Am Not a Witch. Habár a film narratívája sok helyen döcög, ritmusa egyenletlen, ám szimbólumrendszere kiforrott és gazdag.
Bizonyára még te sem hallottál róla, kedves Olvasó, hogy Afrika pár országában még ma is hisznek a boszorkányokban, sőt Ghánában boszorkánytáborok vannak, ahová a boszorkánysággal megvádolt embereket – zömében nőket – zárják, azért, hogy megvédjék őket a társadalomtól. A falusiak és szomszédok is általában nyilvánosan kivégzik, meglincselik azokat, akikre rásül ez a bélyeg.
Az I Am Not a Witch története
Zambiában járunk, egy apró kis faluban, ahol feltűnik egy nyolc éves kislány (Maggie Mulubwa) és rokonok híján, a falusiak azonnal boszorkánysággal vádolják meg. A kormány egyik helyi embere, Mr. Banda magához veszi lányt és saját boszorkánytáborába viszi, ahol egy beavatási ceremónia keretében felkötik hátára a hámot, ami egy hosszú, fehér szalaggal egy fa ágaira rögzített orsóban végződik. A hiedelmek szerint ez a szalag megakadályozza a boszorkányokat a repülésben, valójában egy szörnyű rabszolgatartó rendszer rablánca. A helyi boszorkányok a Shula nevet adják a lánynak, akinek a beavatás utáni hajnalon el kell döntenie elvágja-e a saját szalagját vagy sem. Ha elvágja, akkor menten kecskévé változik, ám ha nem, akkor ember marad és együtt élhet a többiekkel.
A boszorkánytábor tagjai a „védelemért” cserébe Mr. Banda (Henry B.J. Phiri) földjein dolgoznak, azokat művelik. Igazából nem kell túl messzire menni, hogy lássuk: ezt az egész életformát a helyiek mai napig meglévő babonái és a menedéket nyújtó földesurak opportunizmusa élteti, működteti, ad neki jogalapot. Szörnyű látni, ahogy Shula belesodródik és fogságába esik ennek az embertelen gyakorlatnak. Habár a valóságban nincsenek ilyen szalagok, orsók és hámok, a film szimbolizmusa nem is lehetne találóbb és hátborzongatóbb.
Természetesen a helyiek babonásságának fenntartásához is szükség van a boszorkányokra, így bizonyos bűnesetekben is a törvény őrei helyett, ezeket a megbélyegzett embereket kényszerítik rá, hogy vélt varázserejüket latba vetve rámutassanak a tettesekre. Mr. Banda a kis Shulát is erre használja. Kifestik, egzotikusnak vélt ruhát és kiegészítőket adnak rá, és ráerőszakolják a boszorkány szerepet. Az egyik ilyen „rámutatás” alkalmával el is bizonytalanodik, mire Mr. Banda okostelefonján felhívja táborban lakó boszorkányokat, hogy adjanak tanácsot a bűnös megtalálásához.
Iszonyatos kontraszt, hogy az emberi haladás, a technika csodája, egy okostelefon képes párhuzamosan létezni a butasággal, és a törzsi babonákkal egy identitásában is megfertőződött társadalomban. A filmbéli zambiai nyelvet beszélők, hol helyi nyelven, hol angolul, néha egy mondaton belül is keverve azokat beszélnek, amely rámutat arra is, milyen mély kulturális benyomásokat idézett elő a hódító nyugat a fekete kontinensen.
Mivel Shula még túl fiatal és a földeken való munka túl kemény neki, első bűnöskiválasztása pedig a véletlen folytán tényleg az igazi elkövetőt fedi fel, Mr. Banda más módon igyekszik hasznot húzni a kislányból. Megismerteti nejével, aki valaha ugyanúgy boszorkány volt, mint Ő, de házasságával a társadalom visszafogadja, hisz már tiszteletreméltó asszony. Az egyik közös bevásárlás alkalmával, viszont Shula a kocsiból nézi végig, ahogy a nőt inzultálják és megdobálják a emberek a szupermarket előtt, ezzel is emlékeztetve, hogy sorsát soha nem vetkőzheti le. Még ha úgy tűnik meg is szabadul fizikailag a hátára erősített szalagtól és másik végén az orsótól a szimbolikus kötés örökre megmarad.
Szívszaggató látni a kislány életének alakulását, miközben a film robog valamilyen nehezen megfogalmazható befejezés felé.
Az I Am Not a Witch látványvilága
Az afrikai kiégett táj, a színes ruhák, a szélben lengedező fehér szalagok és a lustán tekergő orsók mind nagyon szuggesztívnek hatnak. A kamerakezelés unalmasság ellenére vannak igazán ötletes beállítások és jelentek is. Összességében erős közepes számomra. De azért ne feledjük, hogy nyert pl. BAFTA-díjat is.
Az I Am Not a Witch hangzásvilága
Komolyzene és törzsi énekek. Igazából semmi nagyon fülbemászó, vagy jellegzetes betétdal, filmzene nem tartozik hozzá, amiről, minden ilyen esetben (mikor nincs meghatározó score) elmondom, hogy mennyire kár. Sokkal mélyebb beégést is el lehetett volna érni. Oké, nyilván ez nem egy szórakoztató film, mi több erős művészfilmes benyomása van, gondolom az egyedi zene nem volt szempont.
Az I Am Not a Witch színészi játéka
Mindenki idegesítő, és nem kicsit, de ezt tudjuk be annak, hogy nem vagyok hozzászokva az afrikai színészekhez és mit sem tudok az afrikai országok saját kultúrájáról, nyelvéről, az ottani emberek valós viselkedéséről. Lásd már Japán is mennyire más kifejezéseiben és viselkedéskészletében. A Shulát játszó Maggie Mulubwa kiemelkedő, bár az esetek nagy részében csak bámul szomorúan a nézőkre, amely kétségtelenül beég a retinánka, csak kicsit egysíkú lesz tőle a film. A többiek közül talán még Mr. Banda és a felesége játszik, a többiek csak úgy vannak, bár kétségtelenül nem kell kétrét feszülni a falusi, tanulatlan, buta emberek megszemélyesítéséhez.
I Am Not a Witch értékelés
Keserű dráma, mellbevágó szatíra a jutalma annak, aki végignézi az I Am Not a Witch -et, mert azért vannak benne lejtmenetek, amikor vagy belassul a film, vagy éppen nem értünk semmit, és ez főleg a befejezés kapcsán lehet érdekes. Vannak, akik zavarosnak találták míg szerintem ha nem is okoz eksztázist, mégis van benne valami megkapó és értem is mi vezet odáig. Külön lélekőrlő faktor, hogy ha utána olvas a Néző, kiderül, hogy a boszorkánytáborok létezése korán sem fikció, hanem nagyon is valós probléma és a rabszolgaságon és a nők korlátozásán túl rámutat az ember butaságának, hiszékenységének és az ebből fakadó cselekedeteinek szörnyűségeire.
Adalékként még annyit, hogy habár a babona nagy szeletét teszi ki a boszorkány üldözéseknek, egy másik árnyék is rávetül erre a bevett társadalmi szokásra, pl. a közvetlen hozzátartozók nélkül maradt özvegyeket is így forgatják ki sokszor a rokonok a vagyonukból. Ez számomra gyomorforgató, meglepően aljas és reménytelenül szomorú. Főleg, hogy pár hete még az űr meghódítását ünnepeltük a SpaceX és Elon Musk kapcsán, pedig lehet előbb a saját házunkban és az emberek fejében kellene rendet tennünk és felszámolni az évszázados sötétséget.
[penci_review]
Cím: I Am Not a Witch
Rendező: Rungano Nyoni
Forgatókönyvíró: Rungano Nyoni
Színész: Maggie Mulubwa, Henry B.J. Phiri, Kalundu Banda
Megjelenés: 2017.10.20
Időtartam: 93 perc
Műfaj: Dráma
MPAA-besorolás:
Hivatalos URL: https://www.imdb.com/title/tt6213284
