Főoldal TollforgatókFilmajánló Kokuhaku / Vallomások (2010)

Kokuhaku / Vallomások (2010)

írta: Szabó Árpád
0 hozzászólás 565 megtekintés

A japánok sok mindenben jók, de a filmművészetük iránt fenntartással viseltetek. Szó se róla, ha animéről van szó, legyen az akár mozifilm vagy sorozat, rengeteg felejthetetlen művel leptek meg bennünket. Az élőszereplős filmjeik nagy részéről (az utóbbi időben) elmondható viszont az amerikai hatások erőszakos átemelése olyan miliőbe, ami képtelen a szinergiára. A japán gondolkodásmódra igenis a higgadtság, furfangosság, megtévesztés, misztikum a jellemző, lassan kibontott történetekkel, morális tépelődéssel. Tetsuya Nakashima rendező viszont belenyúlt a tutiba Kokuhaku (Confessions – Vallomások) című eszmefuttatásával. A 106 percbe sűrített színtiszta pszichodráma megtekintése felér egy gyomorba rúgással. Mire fel a hype, merülhet fel az olvasóban a kérdés? A válasz: a film a társadalom legmélyebb bugyraiba viszi el a nézőt, útközben beintve a „japán ifjúságvédelmi törvénynek“, a tetetett toleranciának és a fenékhez közeledve rámutat a gyermekekben lakó kegyetlenségre.

Egy japán középiskolában járunk, ahol a katedrára lépő Moriguchi (Takako Matsu) osztályfőnök egycsapásra elnémítja a rendetlenkedő lurkókat bejelentve felmondását. A beálló néma csend után, pedig belekezd az okok feltárásába. Kislánya belefulladt az iskolai medencébe, balesetnek nyilvánították az esetet. Moriguchi közli az osztállyal: a lányát megölték, az elkövető pedig („nevezzük őket A és B-nek“) az osztályába járó két diák. A jelenet abszurditására rátesz még egy lapáttal: közli, az elkövetők iskolai tejadagját megfertőzte AIDS-es férje vérével. Saját bevallása szerint azért, hogy megtanulják tisztelni az életet. Moriguchi vallomása – melyet pókerarccal mond el – csupán az első az eset körüli gyónások sorában. Mellesleg már csak az első harminc perc önmaga is megállna filmként, de ez még közel sem jelenti a történet végét, mert sorra kerülnek maguk az elkövetők és a hozzájuk kapcsolódó emberek vallomásai is. Az élmény pedig abból fakad, hogy egy pillanatra sem gabalyodik bele saját hálójába ez a már-már eszelős pontossággal felépített sztori.

Moriguchi, te démon! – kiált fel valaki a történet egy fordulatánál, és valóban, a tanárnő olyan eszközökhöz nyúl a kislánya ügyének felgöngyölítése és a bűnösök elpusztítása folyamán, melyek sosem egyértelműek és jelentőségük csak sokkal később tisztázódik. Ámulunk ahogy pont azt a védelmi rendszert fordítja az elkövetők ellen, melyek meggátolják az igazság napvilágra kerülését: pszichológiai terrort alkalmaz a gyerekekkel szemben, mindezt olyan hidegvérrel, mely már-már szürreális – mégis hihető. A novellából adaptált történet egy pillanatra sem ül le, de még pihenőt sem biztosít a néző számára – ontja az információkat, hol más és más megvilágításba helyezve a vétkeseket.

Látvány

Puritán, sötét, hideg. Amikor Moriguchi lép a képzeletbeli sakktáblán szinte rímel rá a lassított kameramozgás, mélabús dalbetétek, az egyszerű struktúrájú beállítások. Ennek ellentéte az időnként idiotizmusba átcsapó jelentek sora (melyekkel nem tudok máig megbékélni) vidám zenével fűszerezve arcul csapó kontrasztot eredményezve.

Hang

A zene mindig a megfelelő helyen csendül fel, ám nem található említésre méltó motívum. A Silent Hill játékokból ismert Akira Yamaoka típusú zúgások és morajlások jellemzik. Kivételt képez ez alól pár átvezető dal, illetve a végső téma, a Radiohead csapat Last Flowers dala.

Kokuhaku Szereplők

A film leggyengébb pontja talán pont ez. A színészek túl játszák a karaktereiket, ami gyerekek esetében még nem nagy hibapont, de felnőtteknél már több, mint zavaró. (ez fakadhat ,hogy a szigetország fő filmes művészeti irányzata az anime, melyben a megfelelő hatás érdekében igencsak túl kell alakítani a szerepeket) Egyedül a Moriguchi-t játszó Takako Matsu az aki hiteles, bár ezen nem kell csodálkozni, hisz előzőleg már játszott a felénk is ismerős Rejtett Pengében. * ó és egy apró megjegyzés: a japán férfiak randák, ellentétben a japán nőkkel, akik lélegzetelállítóan szépek. (jó jó, tudom, ízlések és pofonok)

ím: Kokuhaku
Rendező: Tetsuya Nakashima
Forgatókönyvíró: Kanae Minato, Tetsuya Nakashima 
Színész: Takako Matsu, Masaki Okada, Yukito Nishii
Megjelenés: 2010.05.05.
Időtartam: 106 perc
Műfaj: Dráma, Thriller
MPAA-besorolás: R
Hivatalos URL: http://www.imdb.com/title/tt1590089/
0 hozzászólás
0

Még ez is érdekelheti

Mondja el véleményét