A Nauszika (風の谷のナウシカ; Kaze no Tani no Nausika) a japán animáció egyik legnagyobb alakjának, Mijazaki Hajao 1984-es alkotása. Több okból kifolyólag is kultikusnak számít. Egyrészt a Studio Ghibli-t (a japán Disney-ként érdemes rá gondolni) a Nauszika sikere után alapították. Másrészt ez lett Mijazaki első, saját rendezése, melyért igencsak meg kellett dolgoznia.
Akkortájt a stúdiók sorra utasították vissza ötleteit, mivel azok nem egy, már bejáratott képregény (manga) szérián alapultak és túl nagy pénzügyi kockázatot jelentett a megvalósításuk. Ne feledjük, a 80-as években még minden kézzel készült, nem létezett bejáratott számítógépes technológia. Ezért Mijazaki útjára indította a Nauszika manga változatát, amely hatalmas népszerűségnek örvendett a szigetországban. Végül a stúdió kereste meg Mijazaki-t, hogy adaptálnák a képregényt, de csak egy feltétellel állt kötélnek: ha ő maga rendezheti. A többi már történelem.
A Nauszika története
Zsánerét tekintve a Nauszika biopunk sci-fi, amely cselekménye a poszt-apokaliptikus jövőbe repíti nézőjét. Ezer évvel járunk a „Tűz hét napja” után, amely során a technológiailag igen fejlett civilizációk bevetették biomechanikus „Istenharcosaikat” és lángba borították az egész Földet, felégetve, megmérgezve azt.
Az Istenharcosok és az általuk okozott pusztítás mértékében felfedezhető az atombomba allegóriája.
A lakosság zöme elpusztult, a társadalom darabjaira hullott, akik pedig valahogy túlélték kénytelenek voltak szembenézni a „Pusztulás tengerének” nevezett dzsungelszerű képződménnyel, melynek minden növénye halálos méregfelhőket és spórákat ereget, nem is beszélve lakóiról, az ugyancsak mérgező, hatalmasra növő rovarokról. A Pusztulás tengere pedig folyamatosan terjed, bekebelezve a még megmaradt emberi településeket.
Csupán pár apró birodalom, királyságnak nevezett városállam létezik még, melyek – habár elveszítették a korábbi technológiájukat – ,mégis, folyamatosan hadban állnak egymással. Kivéve egyet, a Szél völgyét. Kedvező földrajzi helyzete okán a szél tisztán tartja a levegőt, meghajtja a szélmalmokat. Itt él a főhősnő, Nauszika, a nagybeteg Dzsil király egyetlen lánya. Nauszika sűrűn járja a Pusztulás tengerét. Próbálja megérteni annak flóráját és faunáját, másokkal ellentétben ő nem retteg annak lakóitól, tisztelettel bánik a rovarokkal, főleg az Ohmu-nak nevezett, hatalmas szelvényesekkel, akik a tenger prominens lakói, védelmezői.
Egyik éjszaka a Tolmék birodalom hatalmas szállítórepülője lezuhan a völgyben. Nauszika a roncsok között rálel a haldokló, pedzsitei Lastell hercegnőre, akit túszként tartottak fogva. Mielőtt meghal elmondja, hogy a városuk alatt találtak egy Istenharcos embriót, de a tolmékok megtámadták őket és magukkal vitték. A fegyvert mindenképp meg kell semmisíteni, nem szabad feléleszteni.
Másnap reggel megérkezik a tolmék hadsereg, lerohanják a völgyet és a hatalomátvétel közben megölik a királyt is, így Nauszikától függ mindenki sorsa. A hadsereg vezetője, Kushana hercegnő (akit rovarok csonkítottak meg) arra akarja használni a harcost, hogy felégesse vele a Pusztulás tengerét, hiába figyelmezteti a völgy vénje, hogy ezzel már próbálkoztak és a tengert vagy annak lényeit nem szabad megtámadni vagy borzasztó következményei lesznek.
Szimbolika és motívumok
A Nauszika majdnem két órás játékidejével és a cselekmény folyamatos mozgásban tartásával igencsak letaglózó, kihívásokkal teli élmény. Lendülete magával ragadó. A tematikáját, sötét történeti tónusait tekintve semmi esetre sem ajánlható tíz éven aluli gyerekeknek, hisz az animációt Japánban sokkal szélesebb körű művészi közlési formának tekintik, mint nyugaton.
Külön érdekesség, hogy a rendező már legelső filmjében megcsillantja azokat a védjegyeket, melyek későbbi filmjeit is jellemzik. Történetesen az erős, női főhőst, aki egyesíti magában a férfi és női minőséget. Mijazaki rajong a repülés élményéért, az égért és a szélért; ez a motívum szintem minden filmjében megjelenik. A Nauszika esetében különösen nagy hangsúly van a természetet szeretetén és tiszteletén, az elven, hogy az emberiségnek nem uralnia kell a természeti világot, hanem meg kell próbálnia együtt élni vele, együtt létezni. Ugyancsak fontos üzenet a háborúellenesség és az indusztriális társadalom környezetre gyakorolt hatása feletti aggodalom. Későbbi történeteiben is sűrűn megjelenik az emberi technológia és a természet szembenállása. Az 1997-es Vadon hercegnőjében csúcsosodik ki igazán.
A zenei téma jellegzetes, fülbemászó, főként nagyzenekari szerzeményekből áll. Kivétel ez alól az akciójelenetek alatt fel-fel csendülő szintetizátort, mint a 80-as évek jellegzetes újítását, mely mára kicsit idejétmúltnak tűnhet. A zeneszerző Hiszaisi Dzsó, akinek ez volt az első együttműködése Mijazakival, ami annyira jól sikerült, hogy később szinte a Ghibli Studio házi zeneszerzőjévé avanzsálódott.
A Nauszika a maga nemében egyedülálló animáció-technikai teljesítmény, másrészt örök érvényű igazságokat mond ki, főként az emberi kapzsiságról és halalomvágyról. És persze ismeretlentől való félelemről. A megértés hiánya haragot szül, háborút szít, melyben egymásra támad a magát oly intelligensnek, felvilágosultnak tartó emberiség, miközben tönkreteszi a környezetét. Mijazaki álláspontja világos: nem az a kérdés elsősorban, hogy mi lesz a természettel, – mert az valahogy mindig túléli –, hanem, hogy nekünk marad-e helyünk ebben az új világban, vagy együtt pusztulunk a régivel?
[penci_review]
