A Vádirat Pan-Dji tollából több szempontból is az egyik legfontosabb könyv, amely Észa-Korea diktatúrájáról és az abban sínylődő emberekről szól. Főként, mert Pan-Dji (jelentése: szentjánosbogár) a mai napig Észak-Koreában élő író, aki hivatalos kilétét védelme érdekében eltitkolták. Közelről ismeri a pártpropagandát, melyben kénytelen kelletlen maga is részt vesz. A hét történetet tartalmazó kéziratot 2012 környékén csempészték ki az országból. Írója nem szökhetett meg, tekintettel kellett lennie családjára és gyermekeire. Szépirodalmi mű az elnyomó rezsimben tengődő emberek lélekfacsaró történeteiről.
A mi országunkban az anyának, aki magzatot hoz a világra, csupán az az óhaja, hogy a gyermek boldogságban élje le az életét. De mi van, ha az anya tudja, hogy az út, amelyen gyermekének járnia kell, rosszabb, mint ha tüzes parázson és töviseken gyalogolna. Képes lenne az ember, mint egy aljas gazember, ilyen életre ítélni azt, akit a legjobban szeret?
Pan-Dji
A Vádirat történetei
Pan-Dji hét történeten keresztül nyújt betekintést a Kim Irszen és Kim Dzsongil, újabban pedig utódjuk Kim Dzsongun nevével fémjelzett, zárt ország embereinek éltébe. A novellákat olvasva kicsit katasztrófaturistának érzetem magam és a szépirodalmi nyelvezet, a történetek fikció jellege egy-egy pillanatra elfeledtette velem, hogy ezeket az élet ihlette. A jóleső borzongás után mindig emlékeztetnem kellett magam: ezek az életutak, ezek a szörnyűségek igenis valósak és a XXI. században is makacsul tartják magukat, visszaidézve számunkra és elődeink számára is jól ismert motívumokat. Az Európát bejáró vörös kísértet végül Észak-Koreában vert tábort és a végtelenségig eltorzított ideológia ad ma létjogosultságot a tejhatalommal bíró zsarnok uralmának.
Két, számomra meghatározó novella a Vádirat történeteiből
Számomra két történet volt igazán megrázó és emlékezetes. Az egyik „A versenyló élete”, amelyben Szol-jon-szu idősödő, a hatalomhoz sokáig lojális ember megtörését követhetjük nyomon. Kedves barátjával együtt a forradalom idején felesküdtek a pártra és az álomra, hogy megépítik a világ legjobb országát! Ezen elhatározásukat egy-egy szilfa csemete elültetésével pecsételték meg. Hosszú évekkel később – történetünk idején Szol-jon-szu udvarában hatalmassá nőtt a fa, de a forradalmi elképzelések: a tele has, minden nap hús és fehér rizs ígérete lassan szertefoszlott. Szomorú és megrendítő volt a felismerés amint a jéghideg házban, tüzelő és élelem nélkül tengődő fogatos ember a sok-sok, a párttól kapott kitüntetését vizsgálja. Azokat, melyek sem meleget, sem élelmet nem adnak. Tökéletes meghasonlás, végzetes felismerés: az egy egész életen át tartó robot, nélkülözés és szenvedés a semmiért volt.
Mindent a legalaposabb vizsgálatnak vetettek alá, ami megzavarhatta az ünnepséget, egészen olyan dolgokig, mint a megfelelő lelkesedés hiánya.
Pan-Dji
A másik történet, amely mély nyomot hagyott bennem a „Pokol” című volt, melyben O-néni igyekszik idős férjével és unokájukkal eljutni várandós lányához. Ám a Nagy Vezér, Kim IrSzen épp akkor utazik keresztül a régión és leállítják a vonatokat és a közúti közlekedést is. Az éhes tömeg, aki már órák óta vesztegel az állomáson majdnem halálra tiporja őket, mikor újraindulnak a vonatok. O-néni szerencséjére-szerencsétlenségére még a tömegjelent előtt ott hagyja unokáját és férjét az állomásán és gyalog indul neki az országútnak, hogy időben a lányához érjen, mikor Kim IrSzen konvoja megáll mellette és a Nagy Vezér megjelenik előtte. Minden szenvedésük Istene felajánlja, hogy elviszik a másik városba. A visszaemlékezés már otthon zárul, mikor is kiderül, hogy unokája lába eltörött és férje is komolyan megsérült a „pokol”ban, amikor mindenki egyszerre akarta a jegyét érvényesíteni az állomáson a zár feloldása után. Keserűség járt át a történetet olvasva.
Kinek ajánlom?
A Vádirat azok számára lesz érdekes olvasmány, akik már valamelyest ismerik az észak-koreai diktatúrát, az abban uralkodó helyzeteket. Esetleg már olvasták előtte Suki Kim – Nélküled mi sem vagyunk, vagy Hyeonseo Lee – A lány hét névvel című könyvét. És persze azoknak, akik elég erősek hozzá, hogy végigrágják magukat ezen a hét, szívszaggató történeten, mely lehet, hogy csak fikció novellák füzére, de valóságtartalmuk igazi, velőtrázóan valós.
Értékelés: 5 | 5
Szerző: Pan-Dji
Cím: Vádirat
Cím(eredeti): 고발
Első kiadás: 2014.05.01.
Nyelv: magyar
Fordító: Lengyel Miklós
Műfaj: novella, elbeszélés
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2017
ISBN: 978-963-310-907-6
Oldalszám: 262
Ár: 3499 Ft
2 hozzászólás
Még mindig várólistás ugyan, de kicsit sem érzem azt, hogy ne olvasnám el. Valamiért érdekelnek ezek a világok, pedig tudom, hogy szörnyűségesek. Nem egy doksi filmet is megnéztem még a YouTube-on Észak-Korea témában (is). Szerintem az hajt, hogy tudni akarom az igazságot (ami ugye fáj). Tudni akarom, hogy mi folyik a bolygó túlsó felén és nem tudok úgy hozzá állni, mint a legtöbb ember, mondván „úgyis messze van, kit érdekel”. Basszus, engem érdekel, mert én is Föld nevű bolygó lakója vagyok. Már hogyne érdekelne?!
Van egy ismerősöm, aki azért nem néz éghajlatváltozásról és környezetszennyezésről szóló dokumentumfilmeket, mert nem szereti látni, hogy mit tesz az ember a környezetével. Kikötött a természetet dicsőítő természettudományos filmeknél. Struccpolitika – szerintem – elfordítani a fejünket, attól ami valójában vagyunk. Hiába csodálatos az ember, hiába hágunk egyre magasabbra az evolúciós ranglétrán, igenis foglalkozni kell a mélységgel, az alattunk tátongó légüres térrel, ahol a rosszabbik énünk lakozik. Az, amit nem tennénk ki az ablakba.
Észak-Korea is klasszikusan ilyen, és bizony, bátorság kell szembenézni vele, ahogy sok más gonoszságunkkal is. Igen, a Föld állampolgárai vagyunk elsősorban és természeti és társadalmi szinten is reménytelenül össze vagyunk kötve.
Főleg, hogy ha másként alakulnak a dolgok, mi is kiköthettünk volna egy ilyen diktatúrában. És milyen érzés is lenne, ha mások legyintenének többgenerációs szenvedésünkre, mert messze van? Igen fontos téma.
Hozzászólások lezárva.